Már nyolcadik alkalommal róttuk le kegyeletünket a balassagyarmati és a nógrádi hősök előtt. Évről évre látunk új arcokat, akik az ország minden szegletébe elviszik a palócok bátorságának hírét Békéscsabától Komáromig. Idén is majd 100 túrázó vette be magát a Cserhát gyönyörű dombjai közé.
Rózsa András és Petrovics József emléktáblája alatt kezdtük meg az emlékezést a balassagyarmati vasútállomáson. A túra pedig a szokásoknak megfelelően Magyarnándorból indult, ahonnan 99 évvel ezelőtt a honmentő honvédek is útra keltek. Útravalóul Dócs Dávid cserháthalápi polgármester múltidéző gondolatait hallgattuk meg, aki pár óra múlva már a környék természeti kincseiről is mesélt a túrázóknak.
Volt már olyan év, amikor térdig érő hóval kellett megküzdenünk, idén az olvadás, és a hatalmas sár volt a természet ajándéka, na meg a jéghideg szél, ami mindenkit átjárt. Ez persze senkinek sem szegte a kedvét. Hogyan is szeghette volna, amikor hazánk legsötétebb korszakának azon személyeire emlékeztünk, akik fényt és reményt gyújtottak. Ez a láng pedig ma is lobog, és csak rajtunk múlik, hogy még mennyi nemzedékhez jut el az ő példamutatásuk. A tíz éves kislánytól a hetven feletti nyugdíjasig minden generáció képviseltette magát. A résztvevőknek pedig nemcsak a túrázás élménye és a szép táj miatt lettek gazdagabbak, hanem a csehkiverés hőseinek példamutató üzenetei miatt is.
Mit üzennek ők nekünk?
Azt, hogy nincsen reménytelen helyzet, nincsen olyan pillanat, amikor le lehetne mondani hazánk boldogulásáról vagy akár csak egy négyzetméteréről is.
A Csehkiverés korának és hangulatának megidézése idén is a gyarmati katonai hagyományőrzőknek volt köszönhető. Egyenruháik már elmaradhatatlan részei ennek a megemlékezésnek. Nem is voltak restek a legnagyobb sárban is nyúzni ezeket a korhű vagy eredeti darabokat. Hiszen napjainkban csak a sár hagy foltot rajta. 99 évvel ezelőtt fiatal honvédek és vasutasok vére színezte az ilyen posztó ruhákat. Balassagyarmatra beérve a Hősök temetőjében tisztelegtünk a hősi halált halt honvédek sírjainál. Itt Vitéz Bakos Gyula tartott múltidézőt, ami a nagy háború korába kalauzolt el, majd Incze Béla a Hvim társvezetője osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. László Péter a Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság vezetője pedig egy hazafias verset mondott el.
A városháza falán lévő emléktábla árnyékában pedig a Tormaysok közül Nagyi egy Somogyvári verssel adott lelki muníciót a jelenlévőknek. Balassagyarmat városa részéről Pulay László képviselő fogadta a menet résztvevőit. Horváth Gábor a Hvim helyi vezetője beszédében felidézte azoknak a magyaroknak az emlékét, akik egy olyan ember típust testesítettek meg, akikkel napjainkban már alig találkozunk. Dobrocsi Lénárd főszervező pedig a legfiatalabbaknak üzent, akiknek a mai kor üressége helyett a múlt üzeneteiben való elmélyülést ajánlotta, hiszen akkor tudnak majd igazán töltekezni a balassagyarmatiak hősiességéből.
Köszönjük a közreműködést a Bakos Családnak, a cserháthalápiaknak, Horváth Gyulának és a résztvevőknek.
Köszönet a Fotósoknak:
Galbács Tamás, Torjay Attila, Sümegi Tamás
További képek alább találhatóak...