A Csehkiverésről megjelent irodalom

Gere József: A szárnyaskerék katonái
Hogyan lett Balassagyarmat a legbátrabb város ?

A Vasúthistória könyvek sorozatban jelent meg a könyv 2002-ben, a MÁV Rt kiadásában.
Ármegjelölés nélkül

Gere József, a MÁV balassagyarmati csomópontjának mérnöke, mint "amatőr" várostörténész teljes képet ad az 1919-es cseh kiverés eseményeiről, az abban kiemelkedő szerepet játszott balassagyarmati vasutasok hősiességéről. Fotókkal, életrajzzal felsorolja azokat a vasutasokat, akik életüket áldozták, családjukat kockáztatták egy olyan korban, amikor a harcok kimenetele teljesen bizonytalan volt.
Megvásárolható:
A Máv Nosztalgia Kft. Nyugati pályaudvari boltjában valamint a cég
webshopjában:
http://www.mavnosztalgia.hu/hu/shop/categories/list/2

Kié az érdem?

Múltidéző visszaemlékezés 1933-ból.

Ez a legnehezebb kérdés. Több mint egy évtized múlt el a csehkiverés óta, ez egye­­dülálló, páratlan fegyvertény után. Azóta, hogy újra a magyar sor­ka­to­na­ság őrzi a várost, s a vidéket, s hogy a magyar katonaság újra tiszta nemzeti ala­pon áll; amióta a magyar vasutast, a magyar köztisztviselőt és a magyar mun­kást nem idegen hatalom terrorja és fenyegetése űzi kötelességének teljesítésére, vál­toztak az idők és változtak az emberek. Sokan vannak olyanok, akik akkor Ba­jatzékban megmentőjüket látták, s ma már felejtenek. Sokan vannak, akik túl­ér­tékelik akkori magatartásukat. Még többen, akik személyi érdekeket akarnak be­levinni az értékes nap egyetemes megnyilvánulásaiba. Ha ez így folynék to­vább, s ha egyes hírlapi megnyilatkozások továbbra is úgy ütnék agyon egy­mást, mint ahogyan azt a közelmúltban láttuk, sokan arra gondolhatnának, hogy itt nem is volt csehkiverés, legenda, mese az egész történet. Végül pedig min­denki azt mondhatná, hogy egyedül verte ki az ellenséget, egyedül vette kö­rül a laktanyát, egyedül dobált kézigránátot a csehekre, s egyedül fogta el a lak­tanyában lévő 78 csehet.

Legegyszerűbb volna ezt a kérdést rábízni az olvasó ítéletére, de vég­ered­mény­ben mégiscsak a szemébe kell nézni ennek a megoldásnak is.

Hogy kié az érdem? Mindazoké, akik e napon fegyverbe léptek.

A polgárság szerepe a harcokban

A legbátrabb város polgárainak tettei:

A reggeli támadás sikertelenségének híre futó­tűz­ként terjedt el a városban, a város elöljáróságának kérésére, aki csak tehette sie­tett a városháza elé, ahol a még meg nem szervezett polgárságot dr. Huszár Ala­dár vármegyei II. főjegyző megszervezte, csoportokba osztotta, fegyverekkel lát­ta el és őrségekre küldte. Dr. Somló József ugyanis, (a nemzeti tanács elnöke) a kora reggeli órákban találkozott Pongrácz Györggyel és Huszár Aladárral, s ő ma­ga kérte, hogy a megyei hatóságok vegyék át az intézkedést. Pongrácz fő­je­gy­ző erre Huszárt a városházára küldte, ő maga pedig a megyeházára ment. Dr. Somló a városházáról buzdító beszédet intézett az ott egybegyűlt pol­gár­ság­hoz, s a harc tartamára dr. Huszár Aladárt ajánlotta városparancsnokul. Így té­te­tett le a város sorsa Huszár Aladár kezébe, aki minden erejével igyekezett is fe­ladatának megfelelni. A vállalkozó polgárságot csoportokba osztotta, élükre tar­talékos tiszteket állított.