Halottak
Nagy József(szakaszvezető): 22 éves, szül. Dunapentelén
A legvitézebb Mollináry szakaszvezető, aki az egész háborút végigküzdötte, s éppen készülődött haza ővéihez. Bajatz annyira szerette ezt a derék fiút, hogy amikor jelentették neki halálhírét, magánkívül volt, és hangos zokogással siratta derék katonáját.
Dancsok Ferenc(tizedes): 22 éves, szül. Kecskeméten. A vasútállomás visszafoglalásáért vívott harcban halt hősi halált.
Virág Lajos(őrvezető): 22 éves, szül. Újkécskén. A laktanyáért vívott harcokban kapott halálos sebet és halt hősi halált.
Czakó Balázs(honvéd): 23 éves, szül. Kiskunmajsán. A laktanyában vívott közelharcban Lauka Gusztáv(cseh parancsnok)lőtte revolverrel hasba.
Jeszenszky Kálmán apátplébános visszaemlékezése a honvédek temetésén e képen idézi meg Czakó Balázs vitézségét:
"Gyászoló magyar testvéreim! Sok szépet olvastam a hazaszeretetről s ennek erejéről - híres emberek szájából is hallottam ennek magasztalását - , de egy se tett rám oly mélységes hatást, mint az a pár szó, amit az itt nyugvó hősök egyikének ajkáról hallottam. Ágyához hívatott s mikor a lelkieket elvégeztük, megkérdeztem: Fiam, barátom, nincs-e valami mondanivalód az otthon maradott szüleid számára?”
„Tessék velük tudatni, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.”
Rózsa András(vasutas): 40 éves, vasúti kalauz, elhunyt január 29-én este 9 órakor, koponya és nyaklövés következtében. 1879-ben született, a négy polgári elvégzése után lépett Zólyomban a Máv szolgálatába. Vonatfékező, majd kalauz. 1912-ben helyezték Balassagyarmatra. Mindkét feleségét korán elvesztette. Kislányának a vasutasok országos gyűjtést szerveztek, a pénzt letétbe helyezték, a kislány gyámja pedig Huszár Aladár lett. Szécsényben nevelkedett a Vince-rendi nővérek zárdájában.