Ennek ékes példája a Népszövetség 1923. április 23-ai döntése értelmében, 1924. február 15-én a Nógrád megyei Somoskő és Somoskőújfalu Csehszlovákiától való visszacsatolása Magyarországhoz.
Az 1920-as trianoni békediktátum a Karancs-Medves-vidéken, Salgótarjántól északra, Somoskő és Somoskőújfalutól délre húzta meg Magyarország új határát. Tehát a döntés értelmében Somoskő és Somoskőújfalu is Csehszlovákiához került, a környék számos, jelentős szén- és bazaltbányájával együtt.
Egy különleges, egészen egyedülálló eset folytán azonban e két falu sorsa ezután kivételesen szerencsés módon alakult.
 |
| Dr. Krepuska Géza |
Történt ugyanis a következő évben, hogy a
budapesti antant-bizottság egyik angol tagját, amikor (valami
életveszélyes fül- vagy gége-problémával) megbetegedett, a legjobb pesti
szakemberhez, Dr. Krepuska Gézához, a Rókus-kórház fül-orr-gégész
professzorához ajánlották be. Krepuska Géza (1861−1949) pedig nemcsak
hogy Nógrád vármegyében töltötte gyermekkorát, de történetesen éppen
azon fővárosi befektetők közé tartozott, akiknek birtoka volt (egy kis
bányával együtt) Somoskő-Somoskőújfalu környékén, ahol szerény, virágzó
gazdaságot létesített, valamint ahol ásvány- és kőzetgyűjtői
szenvedélyének is hódolhatott. Ezért Krepuskát érthető módon nagyon
megviselte, mikor a tragikus trianoni döntés következtében még személyes
sérelem is érte, hiszen ezáltal „külföldre” került kedves
somoskőújfalui birtoka és kedves ismerősei is…
Visszatérve az antant-bizottság tagjára:
a beteg eljutott Krepuskához, aki sikeresen meggyógyította az angol
tisztet; közben pedig elpanaszolta neki is somoskőújfalui birtoka
elvesztésének sajnálatos történetét, és rábeszélte páciensét, hogy
jöjjön el vele a korábbi birtokra.
Az angol tiszt elfogadta a meghívást és
egy antant-bizottsággal együtt Somoskőújfalura látogatott, ahol
Krepuska, valamint a Rimamurányi Vasmű igazgatója (Lipthay B. Jenő) és
egy jogi szakértő (dr. Auer Pál) kísérték őket körbe a faluban. Ők
javasolták a bizottság tagjainak azt is, hogy próbáljanak meg bárkivel
is szóba elegyedni az utcán szlovákul. Meg is próbálták, és bizony nem
jártak sikerrel, mivel a lakosok közül senki nem tudott szlovákul. Az
antant-bizottság tagjai ekkor döbbentek rá, hogy az elcsatolt település,
melyen járnak, egy színtiszta magyar falu!
A látottak, no meg a korábbi kezelésért
érzett hála, meggyőzték az antant tisztet és társait, hogy az előbb
említett személyek bevonásával tárgyalásokat kezdeményezzenek az
elcsatolt Somoskő és Somoskőújfalu helyzetének felülvizsgálatára.
Amilyen felelőtlenül, indokolatlan és
meggondolatlan hirtelenséggel csatolták el hazánk nagy részét…nos, azzal
szemben e pici területdarabka kérdésének tisztázása viszont annál
tovább tartott. A szakértői vizsgálatok, tárgyalások és jogi procedúrák
évekig elhúzódtak, de ami a lényeg: 1923-ban megszületett a sokak által
elképzelhetetlennek gondolt döntés, miszerint Somoskőt és
Somoskőújfalut, valamint a környékbéli bányákat, 1924. február 15-i
hatállyal, visszacsatolják Magyarországhoz.
Somoskő és Somoskőújfalu települése bár
visszakerült Magyarországhoz, a somoskői vár viszont Csehszlovákia
birtokában maradt. Így állt elő az a hosszú évtizedekig tartó abszurd
helyzet, hogy ha valaki Somoskőről föl akart menni a falu szélső házától
alig ötven méterre lévő várba, annak a legközelebbi határátkelőn át,
hatalmas és nehézkes kerülőt kellett tennie ehhez. Azt viszont sikerült
még elérniük Krepuskáéknak, hogy a többi, korábban magyar tulajdonú,
„csehszlovák oldalon” ragadt bazaltbányákba továbbra is átjárhassanak a
magyar bányászok és vámmentesen szállíthassák Magyarországra a kitermelt
követ – mindezt azzal az ügyes állítással tudták elérni, miszerint
Budapest kövezésére kizárólag a határ túloldalán maradt bányák
bazaltköve alkalmas…
Február 15-én megtörtént Somoskőújfalu,
Somoskő és a Medves-fennsík egy részének ünnepélyes átadása. A
történelem fintora, hogy a hivatalos átadási jegyzőkönyvet a napnak
éppen abban a szakában (délután fél ötkor) írták alá, mint 1920. június
4-én a trianoni békediktátumot…Persze a Trianonban az újonnan létrejött
csehszlovák államnak jutatott 61 631 km2-nyi magyar területhez képest,
ez a kb. 15 km2, amit e két községgel visszaadtak Magyarországnak,
igazán csekélységnek tűnik. Ám e falvak esete mégis szívet melengető, és
a leleményesség, amellyel sikerült visszatérniük, megtanít minket az
ilyen piciny elégtételek s örömök megbecsülésére, és arra, hogy sose
veszítsük el a jövőbe vetett hitünket, amivel akár hihetetlennek tűnő
célokat is elérhetünk…
1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület
közösen elhatározta, hogy 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává”
nyilvánítja, és ezt a napot minden évben közösen megünnepelik Somoskőújfalu központjában a Hazatérés-emlékmű parkjában.
