A nagy háború kitörésének 100. évordulójára emlékeztek Palócország fővárosában

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom balassagyarmati tagszervezetének és a Jobbik IT balassagyarmati tagszervezetének közös szervezésében a helyi Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság igényes műsorával tisztelegtek a balassagyarmati hazafiak az I. világháború hősei előtt.

A megemlékezés a Hősök terén vette kezdetét ahol Gere József beszélt a balassagyarmati bakákról és ennek kapcsán a 16-os honvéd szobor múltjáról és jövőjéről. A Tormay Társaság előadásában hangzottak el katonadalok és vérpezsdítő hazafias versek, valamint múltidéző visszaemlékezések.  A koszorúzás és a mécsesgyújtás után a megemlékezők csapata a Vitézi Rend kiséretében, I. Világháborús katonai hagyományőrzők vezetésével átvonultak a balassagyarmati katona temetőbe, ahol szintén hazafias versek elhangzása után elhelyezték a megemlékezés koszorúit és mécseseket gyújtottak az I. világháborúban életüket áldozó balassagyarmati honvédek tiszteletére. Zárásként Gere József helytörténész a katonatemető kalandos múltjába vezette vissza a résztvevőket.

További képek alább...

Megemlékezés az I. Világháború 100-ik évfordulóján

Vasàrnap délutàn 16.00-kor az I. Vilàgháború hős harcosaira emlékezünk!
Ünnepi műsort ad a Tormay Cécile Irodalmi Társaság. 

Megkoszorúzzuk a 16-os honvédek szobrát.

Ezt követően átvonulunk a katonatemetőbe és gyertyagyùjtàssal emlékezünk a 100 éve történt eseményekre, és városunk földjében nyúgvó honvédeinkre.

Tormay Cécile fiatalkori évei - Az írás és a hazafiság első fénysugarai

Tormay Cécile gyermek és ifjú évei: 

Tormay Cécile 1875. október 8-án született Budapesten, a Fürdő utcai bérház második emeleti lakásán. Már 6 évesen kitűnően zongorázott, nyelveket tanult (angol, német, francia, olasz, latin), festészettel, zenével, irodalommal foglalkozott, külföldön utazgatott, művelte magát. Főként a francia, orosz írók hatottak rá. A gazdag polgári családok gyermekeinek gondtalan életét élte. Szellemidézéseken is részt vett, vonzotta őt a misztikum varázsa. Gyermekkora java részét Daruváron nagynénjénél és Álgyesten nagyanyjánál töltötte. 
 Lapot szerkesztett. 

A gyermeklány első irodalmi terméke egy színdarab volt, mely egy nemes úrfi és egy parasztlány közötti szerelmet mesélte el. 1888-ban írta meg a Hildát, történelmi elbeszélését, mely a gótok és hunok harcába vetítette bele egy szőke lány és barna fiatalember szerelmi románcát. Verseket, meséket is írt, melyek sajnos végérvényesen eltűntek a múlt ködében. Otthon magánúton 1 év alatt 2 évnyi iskolai anyagot tanult meg. Már 14 évesen a felnőtt tanulók között  állami tanítói képesítőt tett az angolkisasszonyok tanintézetében. Született zseni volt, éleslátású, kitűnő megfigyelő, előrelátó, korát minden téren megelőzte. 16 évesen (1891-ben) írta a Diana c. történelmi regényét, mely befejezetlen maradt, és a Szabadságharc utáni emigrációról szólt, szerelmi szállal átszőve. 1892-től jelentek meg nyomtatásban a novellái folyóiratokban.   

Későbbi évek (1893-1917): 

 1892 után Tormay Cécile utazgatott. Járt Németország, Franciaország, Olaszország különböző városaiban. 1900-ban jelent meg első novelláskötete, az Apródszerelem, melyet 1905-ben Az apró bűnök követett. A zsengéken túl, felbukkantak értékes elbeszélések is. 1911-ben, első regényével, Emberek a kövek között, meghódította a külföldet, majd a Monarchiát. 1914-ben jelent meg A régi ház c. regénye, mellyel 1916-ban elnyerte az Akadémia Péczely-díját. Horváth János irodalomtörténész írja e két regényéről, hogy: „Az ezeréves magyar élet egyik legfontosabb történelmi tényét, a fajkeveredés és fajbeolvadás problémáját Tormay Cécile helyezte legtisztább lélektani és költői megvilágításba irodalmunkban. 

A fajok találkozásának megvannak a maguk belső tragédiái, a fajvegyülés csak nehéz lelki vívódások között mehet végbe: az írónő hősei mind az első, mind a második regényében ezt a problémakört világítják meg más környezetben, más megoldással. Nem tézises regény egyik sem, nem oktatás. Tendenciátlan életábrázolás mind a kettő, de gondolkodóba is ejt”. „Az Emberek a kövek között c. könyve, egy karsztvidéki horvát asszony és egy magyar vasutas tragikus szerelmi történetét mutatja be.” „A régi ház lapjain egy pesti német család története épül ki, háttérben a magyar főváros sorsának fordulataival”. Az Emberek a kövek között c. regényből film is készült 1942-ben, Hegyek lánya címmel. A magyar írónők közül Tormay Cécile műveit fordították le a legtöbb nyelvre, 11-re (német, angol, olasz, francia, dán, észt, svéd, norvég, finn, holland, lengyel), amivel abszolút rekorder volt. 

Hősök napja - 2014, Balassagyarmat

Másfél évvel az első világháború kitörése után egyre sűrűbben érkeztek a magyar családokhoz a hősi halálokról, eltűnésekről szóló hivatalos értesítések. Ez motiválta báró Abele Ferenc vezérkari őrnagyot, aki 1915-ben indítványozta, minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Kezdeményezése két esztendővel később emelkedett törvényerőre – „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni”, mondta ki a VIII: törvény –, 1924-ben pedig egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé emelte a május utolsó vasárnapját, a Hősök Emlékünnepét. Melyet a második világégést követő kommunista hatalomátvétel után szimbolikus tartalma miatt betiltottak, s csak a rendszerváltással került be újra a köztudatba.

Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság /Balassagyarmat/

Rövid interjú azokkal akik a dal és a versek fegyverével küzdenek hazánk és a nemzet felemelkedésért, valamint hírét és üzenetét viszik a magyar irodalom legharcosabb és legbátrabb asszonyának szerte a Kárpát-medencében. 

Az utóbbi néhány év történelmi, irodalmi megemlékezéseibe friss színfoltot hozott egy zenészekből, énekesekből, versmondókból álló társaság, akik szívügyüknek tekintik a hazaszeretet tolmácsolását.
 A társaság három tagjával beszélgettünk: László Péter, Táborszki Richárd és Majer Zsolt nyilatkozott.

-IMP: A Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság két szempontból is újdonságot jelent szűkebb régiónk kulturális életében. Egyrészt a névválasztás, másrészt előadásaitok jellege és repertoárja miatt. Milyen körülmények között és milyen szándékkal hoztátok létre a társaságot?

- A Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság 2011. március 26-án alakult a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. A társaság kiadványainak és előadásainak célja Tormay Cécile életének és műveinek bemutatása, népszerűsítése, a kultúra őrzése, ápolása klasszikus, kortárs és saját művek által. az idegenbe szakadt területeken a magyarságtudat erősítése, fiatal tehetségek felkarolása. A társaság László Péter ötlete nyomán jött létre, alapításakor 10 főből állt, ebből hatan mindmáig megmaradtak.

- Miért esett a választás Tormay Cécilre, aki  a mai napig a magyar irodalomtörténet egyik vitatott és támadások kereszttüzében álló alakja?
- Két író neve jött szóba: Szabó Lőrincé és az írónőé. Azért esett utóbbira a választásunk, mert ő mentalitásban közelebb áll hozzánk. Tudtuk, hogy ez miatt lesznek problémák vagy nehézségek, és meg kell harcolni a sikerért, de a döntésünk végleges volt. ...Hiszen Tormay Cécile sok mindenben volt "első" a magyar irodalomban. Ő az egyetlen magyar írónő, akit Nobel-díjra jelöltek, méghozzá kétszer is, 1936-ban és 1937-ben, de halála miatt nem kapta meg a kitüntetést. Ő volt a maga idejében a leghíresebb magyar írónő. Neki jelent meg Magyarországon először novelláskötete könyvalakban, Apród-szerelem címmel. A magyar írónők közül az ő műveit fordították le legtöbb nyelvre, pontosan 11-re (angol, német, olasz, francia, észt, holland, svéd, dán, norvég, finn, lengyel). Ő maga angolul, németül, olaszul és franciául beszélt. S végül, de a mi esetünkben talán a legfontosabb indok: Tormay Cécile ismertette meg Balassagyarmat nevét a világgal, Bujdosó Könyvének köszönhetően. Emlékezetét fellépéseinken kívül is igyekszünk ápolni:  1995-ben helyezték vissza az emléktáblát a házra, amelyben balassagyarmati tartózkodása idején lakott, amit 2011-ben mi koszorúztunk először.

- A társaság jellege és repertoárja is újszerű....

- Célunk az volt, hogy irodalmi társaság legyünk ugyan, de újítva. Azt szerettük volna, hogy ne csak zártkörű felolvasások legyenek, mint más társaságok esetében, hanem lépjünk ki a közönség elé és tudjunk ADNI az embereknek. Friss vérkeringést szerettünk volna vinni az elfásult erekbe, kidomborítva a hazafiságot. Megismertetni a kevésbé ismert szerzőket is, így Sajó Sándort, Szatmáry Istvánt és a többi magyar nemzeti konzervatív írót, akik nincsenek benne a köztudatban. Ez a nehezebb, de szebb út. Új út, melynek mezsgyéjén megőrizzük  a hagyományokat is.

 

Honszerelem Balassagyarmaton

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom balassagyarmati tagszervezete idén először Palócország fővárosában is megszervezte a Honszerelem Vers- és Prózaíró Pályázatot. A HVIM szervezésében a pályázat 4 éve indult útjára érintve az elszakított területeket is. Idén Balassagyarmaton is meg lett hirdetve általános- és középiskolás tanulók részére.

Műveket vártunk minden témában, legyen szó bármiről, ami a fiatalságnak eszébe jut a Honszerelem kifejezés hallatán. Érkeztek írások a hazaszeretettel, az Ipoly folyóval, Szondy György várkapitánnyal és a csehkiverés hőseivel kapcsolatban is. Helyezések nem voltak, mindenki nyert, aki elküldte művét. Idén három beküldő volt, reméljük az értékes könyvjutalom kiosztása jövőre többeket fog motiválni. Az ünnepélyes díjátadón a balassagyarmati Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság tolmácsolásában hallhattunk részleteket a beérkezett versekből.

A díjakat Z.Kárpát Dániel országgyűlési képviselő a Jobbik frakcióvezető helyettese adta át. A balassagyarmati HVIM természetesen jövőre is megrendezi a pályázatot ösztönözve ezzel a helyi fiatalokat, hogy költői vénájuk segítségével fejezzék ki hazaszeretetüket. Ezúton is gratulálunk a pályázóknak a rendkívül igényes írásokhoz!

Név szerint:

Radványi Bíborka, Balassi Bálint Gimnázium

Petrovics Roxána, Balassi Bálint Gimnázium

Rácz Sára, Balassi Bálint Gimnázium

RÁCZ SÁRA:

Képzelt levél Czakó Balázs kedvesétől
(1919. március hava)

Drága Juliskám! Hogyan élsz, miként vagy?
Friss menyecskeként hogy telik a nap?
Gondolsz-e még néha-néha ránk?
Hallottad-e, a Jóisten mily csapást mért miránk?

Már böjti szelek járnak a fagyos föld fölött,
szívünkbe újból nyugalom költözött,
nem háborgat többé idegen hatalom,
szabadon szárnyalhat szomorú dalom.

Ne kérdezd, mi miatt, ki miatt szomorú!
Balázs sírja felett árva koszorú
meséli halálát egy hős katonának,
aki vérét adta a magyar hazának…

Pedig szabadságlevele már zsebében vala,
azzal indult volna Kecskemétre haza.
Cseh pisztoly golyója járta át a testét,
de magyar földön adta ki utolsó csepp vérét.

Meg is maradt az a föld örökre magyarnak,
nem bánthatják többé idegen hatalmak.
De az a cseh golyó az álmom is ellőtte,
ki lesz az én férjem, ha megfosztott őtőle.

Fohászkodj hát értem, édes húgocskám,
hogy a Jóisten meghallja vigasztalan imám!
Én is gondolok rád, válaszodat várom!
Légy boldog asszony, a Jóisten áldjon!

további pályaművek alább olvashatóak...

Egy elfeledett ünnepnap margójára!!!

Nélkülük nincsen jelen s jövő!

Másfél évvel az első világháború kitörése után egyre sűrűbben érkeztek a magyar családokhoz a hősi halálokról, eltűnésekről szóló hivatalos értesítések. Ez motiválta báró Abele Ferenc vezérkari őrnagyot, aki 1915-ben indítványozta, minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Kezdeményezése két esztendővel később emelkedett törvényerőre – „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni”, mondta ki a VIII: törvény –, 1924-ben pedig egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé emelte a május utolsó vasárnapját, a Hősök Emlékünnepét. Melyet a második világégést követő kommunista hatalomátvétel után szimbolikus tartalma miatt betiltottak, s csak a rendszerváltással került be újra a köztudatba.

A Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság és a Hvim Balassagyarmat,

idén már második alkalommal rendezte meg a Hősök napját Balassagyarmaton , karöltve a Jobbik balassagyarmati tagszervezetével akik nagy segítséget nyújtottak a szobor környékének rendbetételében valamint a rendezvény lebonyolításában.

Pályázatot hirdetett a Tormay Cécile Kör

„90 éves a Napkelet, Magyar Örökségünk.”

Tormay Cécile és lapja — a Klebelsberg Kuno alapította — Napkelet irodalmi és kritikai folyóirat csaknem 70 éve szovjet parancsra, indexre és zúzdába került, s ezzel nemzetközileg elismert művészeink és tudósaink váltak száműzöttekké. A néhány megmentett folyóirat-példányban páratlan értékeink porosodtak a mai napig. Holott a Napkelet — már a szakma által is kimondottan — a Nyugat méltó társa. A Napkelet és főszerkesztője
2012-ben megkapta a Magyar Örökség-díjat.

A Napkelet rehabilitálása, kutatása azonban épp, hogy elkezdődött, így számos szenzációt ígér. Hozzájárul a csonka magyar irodalmi kánon kiegészítéséhez, sőt a teljes magyar kulturális hagyaték jelentős gazdagodásához.

A magas szakmai színvonalú zsűri ezt a célt szem előtt tartva azokat a fiatalokat díjazza, akik az 1923-ban induló — és a 30-as években fénykorát élő — Napkeletet vagy szerzőit, cikkeit kutató, bemutató és népszerűsítő, saját munkát igénylő, eredeti dolgozatokat nyújtanak be. A pályaműveket elsősorban a Napkelet megadott cikkei és témakörei alapján — Klebelsberg szellemiségében — irodalmi igényességgel megírva kell elkészíteni az alábbiak szerint:

A pályázattal kapcsolatos minden hiteles információt — beleértve a pontosító, kiegészítő tájékoztatást — a Tormay Cécile Kör a

www.tormayc.webs.com honlap „Pályázat” rovatában közli.

A magyar irodalom legbátrabb asszonya

             A száműzött Tormay Cécile ( 1875-1937)

     Életműve a mai napig nem került vissza a világirodalomba, a magyar irodalmi kánonba is csak félig-meddig, noha irodalmi Nobel-díjra jelölték, és 1945-ig érettségi tételként szerepelt. Írónőnk a század első felének irodalmát - 1918-tól ráadásul Huxley és Orwell próféciáit is - messze megelőzve olyan műveket alkotott, melyekkel méltán vívta ki Európa, majd az egész magyar társadalom csodálatát.

     Tormay Cécile valószínűleg élen jár azon nagyságaink között, akiket a kommunisták felejtésre ítéltek. A róla szóló vagy vele kapcsolatos számtalan kordokumentum „eltűnt”. A rehabilitáció azonban új lendületet vett, és a mai nemzedék meg fogja ismerni világhírű írónőnket, aki 1919-ben Balassagyarmaton és környékén bujkálva vetette papírra Bujdosó könyve feljegyzéseit.     

Tormay Cécile: A bujdosó könyv három részlete

Balassagyarmat, április 17.

Azt hittem abbamarad ez az írás, többé nem folytatom. De a rossz sors megint mellettem ment el. Csak rám nézett, még nem kellettem neki. És most itt vagyok. Meddig? Tovább kell mennem innen is? Vagy itt fognak el?
Az útjaim végét nem látom már. Azt se tudom, hogy az írásom végére magam teszem-e a pontot, vagy valaki más: Mindegy. Ha töredék marad, még a töredék is tanúskodhat. A földomláshoz minden zuhanó rög hozzá tartozik és mindenikben benne van a nagy tragédia.