Igazi ritkaságokra bukkantunk: eredeti fényképek a legbátrabb honvédekről

Gyakorlaton a 16-os honvédek
16 Honvéd Gyalogezred II. Zászlóalj 5 Század 1 Szakasz


M.Kir. 16Honvéd gyalogezred özvegy és árvaalapjának emléklapja
További fényképek és képeslapok alább láthatóak

Honszerelem Balassagyarmaton


A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom balassagyarmati tagszervezete idén először Palócország fővárosában is megszervezte a Honszerelem Vers- és Prózaíró Pályázatot. A HVIM szervezésében a pályázat 4 éve indult útjára érintve az elszakított területeket is. Idén Balassagyarmaton is meg lett hirdetve általános- és középiskolás tanulók részére.
Műveket vártunk minden témában, legyen szó bármiről, ami a fiatalságnak eszébe jut a Honszerelem kifejezés hallatán. Érkeztek írások a hazaszeretettel, az Ipoly folyóval, Szondy György várkapitánnyal és a csehkiverés hőseivel kapcsolatban is. Helyezések nem voltak, mindenki nyert, aki elküldte művét. Idén három beküldő volt, reméljük az értékes könyvjutalom kiosztása jövőre többeket fog motiválni. Az ünnepélyes díjátadón a balassagyarmati Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság tolmácsolásában hallhattunk részleteket a beérkezett versekből.
A díjakat Z.Kárpát Dániel országgyűlési képviselő a Jobbik frakcióvezető helyettese adta át. A balassagyarmati HVIM természetesen jövőre is megrendezi a pályázatot ösztönözve ezzel a helyi fiatalokat, hogy költői vénájuk segítségével fejezzék ki hazaszeretetüket. Ezúton is gratulálunk a pályázóknak a rendkívül igényes írásokhoz!

Név szerint:

Radványi Bíborka, Balassi Bálint Gimnázium

Petrovics Roxána, Balassi Bálint Gimnázium

Rácz Sára, Balassi Bálint Gimnázium









RÁCZ SÁRA:


Képzelt levél Czakó Balázs kedvesétől
(1919. március hava)


Drága Juliskám! Hogyan élsz, miként vagy?
Friss menyecskeként hogy telik a nap?
Gondolsz-e még néha-néha ránk?
Hallottad-e, a Jóisten mily csapást mért miránk?


Már böjti szelek járnak a fagyos föld fölött,
szívünkbe újból nyugalom költözött,
nem háborgat többé idegen hatalom,
szabadon szárnyalhat szomorú dalom.


Ne kérdezd, mi miatt, ki miatt szomorú!
Balázs sírja felett árva koszorú
meséli halálát egy hős katonának,
aki vérét adta a magyar hazának…


Pedig szabadságlevele már zsebében vala,
azzal indult volna Kecskemétre haza.
Cseh pisztoly golyója járta át a testét,
de magyar földön adta ki utolsó csepp vérét.


Meg is maradt az a föld örökre magyarnak,
nem bánthatják többé idegen hatalmak.
De az a cseh golyó az álmom is ellőtte,
ki lesz az én férjem, ha megfosztott őtőle.


Fohászkodj hát értem, édes húgocskám,
hogy a Jóisten meghallja vigasztalan imám!
Én is gondolok rád, válaszodat várom!
Légy boldog asszony, a Jóisten áldjon!

további pályaművek alább olvashatóak...

Egy elfeledett ünnepnap margójára!!!

Nélkülük nincsen jelen s jövő!


Másfél évvel az első világháború kitörése után egyre sűrűbben érkeztek a magyar családokhoz a hősi halálokról, eltűnésekről szóló hivatalos értesítések. Ez motiválta báró Abele Ferenc vezérkari őrnagyot, aki 1915-ben indítványozta, minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Kezdeményezése két esztendővel később emelkedett törvényerőre – „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni”, mondta ki a VIII: törvény –, 1924-ben pedig egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé emelte a május utolsó vasárnapját, a Hősök Emlékünnepét. Melyet a második világégést követő kommunista hatalomátvétel után szimbolikus tartalma miatt betiltottak, s csak a rendszerváltással került be újra a köztudatba.

A Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság és a Hvim Balassagyarmat,
idén már második alkalommal rendezte meg a Hősök napját Balassagyarmaton , karöltve a Jobbik balassagyarmati tagszervezetével akik nagy segítséget nyújtottak a szobor környékének rendbetételében valamint a rendezvény lebonyolításában.



Hősi halált halt gyarmati vasutas

Petrovics József (1879-1919)
1879-ben Turán született. Hat elemit végzett. A magyar nyelven kívül szlovákul is beszélt. 1900 és 1904 között a 7. számú huszárezrednél töltötte katonai szolgálatát Debrecenben. Ezek után 1905-ben állt a Máv szolgálatába Balassagyarmaton. Kisegítő vonatfékező, majd a fűtőházban dolgozott. 1906-ban mozdonyvezetői vizsgát tett, 1912-ben nevezték ki. 1916-ban megszerezte a gőzmozdony segédkezelői oklevelet.A háborúban vasutasként teljesített szolgálatot.
Petrovics aktív részt vállalt vasutas társai oldalán a hajnali harcokban amivel visszafoglalták a vasútállomást. Miután a fűtőháztól a raktárak fele tevődött át a harcok súlypontja a fűtőházban csak két vasutas, Petrovics József és Juhász János mozdonyfűtők maradtak őrségben. A megszállás napjaiban Losonc felől érkezett az állomásra egy cseh vonatszerelvény. A vonaton katonák és felszereléseik érkeztek Balassagyarmatra. A vonatközlekedés nehézségei miatt maradt a kelleténél tovább gyarmaton a kocsi így a cseh őrség pihenőhelynek kezdte használni.
Ezekben a pillanatokban mikor a vasutas és honvéd csoportok tovább harcolnak a csehekkel Petrovics József észrevette, hogy az egyik gőzben lévő 377-es mozdonnyal  a kocsit kitolták a forgalmi vágányokra. A kocsiban cseh katonák tartózkodnak akik így akartak meglógni a pályaudvarról. Viszont a nagy fejetlenségben a mozdonyt magára hagyták. A két vasutas vakmerő lépésre szánta el magát.

A Csehkiverésről megjelent irodalom

Gere József: A szárnyaskerék katonái
Hogyan lett Balassagyarmat a legbátrabb város ?


A Vasúthistória könyvek sorozatban jelent meg a könyv 2002-ben, a MÁV Rt kiadásában.
Ármegjelölés nélkül

Gere József, a MÁV balassagyarmati csomópontjának mérnöke, mint "amatőr" várostörténész teljes képet ad az 1919-es cseh kiverés eseményeiről, az abban kiemelkedő szerepet játszott balassagyarmati vasutasok hősiességéről. Fotókkal, életrajzzal felsorolja azokat a vasutasokat, akik életüket áldozták, családjukat kockáztatták egy olyan korban, amikor a harcok kimenetele teljesen bizonytalan volt.
Megvásárolható:
A Máv Nosztalgia Kft. Nyugati pályaudvari boltjában valamint a cég
webshopjában:
http://www.mavnosztalgia.hu/hu/shop/categories/list/2


Pályázatot hirdetett a Tormay Cécile Kör

„90 éves a Napkelet, Magyar Örökségünk.”

Tormay Cécile és lapja — a Klebelsberg Kuno alapította — Napkelet irodalmi és kritikai folyóirat csaknem 70 éve szovjet parancsra, indexre és zúzdába került, s ezzel nemzetközileg elismert művészeink és tudósaink váltak száműzöttekké. A néhány megmentett folyóirat-példányban páratlan értékeink porosodtak a mai napig. Holott a Napkelet — már a szakma által is kimondottan — a Nyugat méltó társa. A Napkelet és főszerkesztője
2012-ben megkapta a Magyar Örökség-díjat.

A Napkelet rehabilitálása, kutatása azonban épp, hogy elkezdődött, így számos szenzációt ígér. Hozzájárul a csonka magyar irodalmi kánon kiegészítéséhez, sőt a teljes magyar kulturális hagyaték jelentős gazdagodásához.

A magas szakmai színvonalú zsűri ezt a célt szem előtt tartva azokat a fiatalokat díjazza, akik az 1923-ban induló — és a 30-as években fénykorát élő — Napkeletet vagy szerzőit, cikkeit kutató, bemutató és népszerűsítő, saját munkát igénylő, eredeti dolgozatokat nyújtanak be. A pályaműveket elsősorban a Napkelet megadott cikkei és témakörei alapján — Klebelsberg szellemiségében — irodalmi igényességgel megírva kell elkészíteni az alábbiak szerint:


A pályázattal kapcsolatos minden hiteles információt — beleértve a pontosító, kiegészítő tájékoztatást — a Tormay Cécile Kör a

www.tormayc.webs.com honlap „Pályázat” rovatában közli.

Címlapon a Legbátrabb város

A balassagyarmati csata és az elfelejtett Ipoly menti harcok hősei címmel múltidéző cikkel hajt fejet a hősök előtt a Gondolkodó magyarok lapja a Karpatia.

Valamint beszámoló a 3. Legbátrabb Város Emléktúráról A Magyar Jelenben 
A Nemzeti Ellenállás Lapjában 


Beszámoló a 3.Legbátrabb Város Túráról


Január utolsó szombatján 3.-ik alkalommal került sor a Legbátrabb város emléktúrára.  Ezen esemény lassanként már a Vármegyések egy újabb „intézményévé” kezd válni. Jobb példát nem is állíthatnánk a mai fiatalság elé mint a „Csehkiverő” hősök tetteit és alázatukat mind hazájuk mind a közösségük iránt. Hitükben, hűségükben és bátorságukban is olyan példát mutattak a vörös terror legsötétebb napjaiban ami által méltán érdemelték ki a korabeli fordításokban még „Legvitézebb város”-ként elterjedt jelzőt, ahogyan a Civitas Fortissima kifejezést használták.  Tetteik ékes példával szolgáltak, szolgálnak az akkori kornak és a jövendőnek is, hogy nem kell mindig a nagypolitikára várni a cselekvéssel. Amennyiben más városok is követik példájukat és tesznek a magyar föld szétrablása ellen ma kevesebb magyar élne a gúnyhatárokon túl.

Balassagyarmat Ünnepi Emlékezése 2013

Megemlékezés a vasútállomáson

Civitas Fortissima Kör koszorúzása a Városházánál

Kié az érdem?

Múltidéző visszaemlékezés 1933-ból.

Ez a legnehezebb kérdés. Több mint egy évtized múlt el a csehkiverés óta, ez egye­­dülálló, páratlan fegyvertény után. Azóta, hogy újra a magyar sor­ka­to­na­ság őrzi a várost, s a vidéket, s hogy a magyar katonaság újra tiszta nemzeti ala­pon áll; amióta a magyar vasutast, a magyar köztisztviselőt és a magyar mun­kást nem idegen hatalom terrorja és fenyegetése űzi kötelességének teljesítésére, vál­toztak az idők és változtak az emberek. Sokan vannak olyanok, akik akkor Ba­jatzékban megmentőjüket látták, s ma már felejtenek. Sokan vannak, akik túl­ér­tékelik akkori magatartásukat. Még többen, akik személyi érdekeket akarnak be­levinni az értékes nap egyetemes megnyilvánulásaiba. Ha ez így folynék to­vább, s ha egyes hírlapi megnyilatkozások továbbra is úgy ütnék agyon egy­mást, mint ahogyan azt a közelmúltban láttuk, sokan arra gondolhatnának, hogy itt nem is volt csehkiverés, legenda, mese az egész történet. Végül pedig min­denki azt mondhatná, hogy egyedül verte ki az ellenséget, egyedül vette kö­rül a laktanyát, egyedül dobált kézigránátot a csehekre, s egyedül fogta el a lak­tanyában lévő 78 csehet.
Legegyszerűbb volna ezt a kérdést rábízni az olvasó ítéletére, de vég­ered­mény­ben mégiscsak a szemébe kell nézni ennek a megoldásnak is.
Hogy kié az érdem? Mindazoké, akik e napon fegyverbe léptek.

3. Legbátrabb Város Emléktúra

A magyar irodalom legbátrabb asszonya


             A száműzött Tormay Cécile ( 1875-1937)


     Életműve a mai napig nem került vissza a világirodalomba, a magyar irodalmi kánonba is csak félig-meddig, noha irodalmi Nobel-díjra jelölték, és 1945-ig érettségi tételként szerepelt. Írónőnk a század első felének irodalmát - 1918-tól ráadásul Huxley és Orwell próféciáit is - messze megelőzve olyan műveket alkotott, melyekkel méltán vívta ki Európa, majd az egész magyar társadalom csodálatát.
     Tormay Cécile valószínűleg élen jár azon nagyságaink között, akiket a kommunisták felejtésre ítéltek. A róla szóló vagy vele kapcsolatos számtalan kordokumentum „eltűnt”. A rehabilitáció azonban új lendületet vett, és a mai nemzedék meg fogja ismerni világhírű írónőnket, aki 1919-ben Balassagyarmaton és környékén bujkálva vetette papírra Bujdosó könyve feljegyzéseit.