Budapesten és Genfben jogot
tanult, majd a vármegyei életben kapott feladatokat. 1910-től Nógrád vármegye
aljegyzője, 1913-tól tagja a Nógrád Vármegyei Nemzeti Intézet választmányának
is, e szervezet a magyar nyelv és a hazafias szellem terjesztését és népjóléti
célokat tűzött ki.
Az első világháborúban tartalékos
tisztként vett részt - de többször kapott kitüntetést -, az összeomlás után
embereivel az orosz frontról tért haza. A polgári demokratikus forradalmat nem
fogadta örömmel, amikor hazatért a frontról, így írta le első benyomásait:
Tömegek soha nem látott alakjai mozogtak. Akkor tudtuk meg, hogy itt
bent is felfordult minden, hogy a józanész száműzötté lett, a becsület, a
hűség, a hazaszeretet, a katonai erény lenézett és kigúnyolt ostobasággá vált,
és az őrület terrorja uralkodott a lelkeken.
A Károlyi- és a Berinkey-kormány
pacifizmusa és főként tehetetlensége eleve szembeállította Huszár Aladárt a polgári
forradalommal.