Egy elfeledett ünnepnap margójára!!!

Nélkülük nincsen jelen s jövő!


Másfél évvel az első világháború kitörése után egyre sűrűbben érkeztek a magyar családokhoz a hősi halálokról, eltűnésekről szóló hivatalos értesítések. Ez motiválta báró Abele Ferenc vezérkari őrnagyot, aki 1915-ben indítványozta, minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Kezdeményezése két esztendővel később emelkedett törvényerőre – „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni”, mondta ki a VIII: törvény –, 1924-ben pedig egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé emelte a május utolsó vasárnapját, a Hősök Emlékünnepét. Melyet a második világégést követő kommunista hatalomátvétel után szimbolikus tartalma miatt betiltottak, s csak a rendszerváltással került be újra a köztudatba.

A Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság és a Hvim Balassagyarmat,
idén már második alkalommal rendezte meg a Hősök napját Balassagyarmaton , karöltve a Jobbik balassagyarmati tagszervezetével akik nagy segítséget nyújtottak a szobor környékének rendbetételében valamint a rendezvény lebonyolításában.