Negyedik alkalommal emlékeztünk a Legbátrabb Város emléktúrán

2014 februárjának első napján újra összegyűltek a Cserhát szívében azok akik nem engedik elfeledni a balassagyarmati és a nógrádi ősök hősiességének emlékét. Borús de mégis hangulatos, időnként napos időben indultunk utunkra immár negyedik alkalommal. Az eddig megszokottakhoz hasonlóan ismét a magyarnándori vasútállomás volt túránk kiindulópontja ahonnan annak idején a város felszabadítására vállalkozó honvédek is útra indultak.
Örömteli volt látni az évről évre növekvő érdeklődést aminek köszönhetően idén volt a legmagasabb a részvétel. Közel 160 fő vett részt az emléktúrán és idén már beérni látszottak erőfeszítéseink melynek egyik legfontosabb eleme, hogy az ifjúsághoz eljuttassuk a „Csehkiverés” példamutató üzenetét. Minden eddiginél több iskolás túrázott velünk, közöttük egy iskolai osztály is. Álljon eme pedagógus példája mindenki előtt, milyen egy igazi történelemóra.
Idén újabb szintfoltja volt a rendezvénynek, hogy kezd kialakulni a „Csehkiverés” illetve az emléktúra köré szerveződő hagyományőrző csoport, melynek egyre színvonalasabb a megjelenése. Többek között nekik volt köszönhető az a kis meglepetés hadijáték bemutató is ahol egy az erdőből kimenekülő cseh kémet fogtak el a túrázok szeme láttára és adták át a túrázóknak. Ezek után volt a túra egyik pihenőpontja ahol, vendégül lett látva minden résztvevő egy pohár forró teára valamint pogácsára és kalácsra. A tavalyi túrához hasonlóan újra megtekinthető volt számos korabeli relikvia és fegyver.
Az eddigi évekhez hasonlóan a vasútállomáson a Huszár-villánál ahol Tormay Cécile emléktáblája található valamint a városházánál is megemlékeztünk.
Valamint megtettük amit már rég követel a hősök emléke: fejet hajtottunk az egykori laktanya helyén álló épületnél ahol a legnagyobb harcok folytak 1919-ben. Az elmúlt 25 évben nem volt rá példa, hogy itt is megemlékezhessen az utókor.
A méltó emlékezésben segítségünkre volt és méltatta a csehkiverő hősöket valamint a túra résztvevőit Pulay László a Civitas Fortissima Kör alelnöke, Gere József helytörténész valamint Zagyva György Gyula a Hvim társelnöke és jómagam. A túrázók megtudhatták, hogy az elkövetkező években a Civitas Fortissima múzeum méltóbb helyre a Huszár villába fog költözni ha az égiek is az ügy mellé állnak. Valamint nagyobb hangsúlyt kaptak a Balassagyarmat környéki falvak hősei is akik ugyanúgy fegyverbe vonultak mint a Nyugat-magyarországi felkelés alkalmával a Rongyos gárdisták.
A túra résztvevői a nyugati határtól egészen Borsod-vármegyéig viszik majd a gyarmatiak hősiességének hírét hiszen idén is az ország minden szegletéből érkeztek részvevők akiknek fontos volt tisztelegni Balassagyarmat és a Nógrádi-front harcosainak emléke előtt.

Dobrocsi Lénárd


Hamarosan videó beszámolóval is jelentkezünk.
Képgaléria:














Communitas Fidelissima - Leghűségesebb Falu (falvak)

Elfogadta az Országgyűlés a hűség falvairól szóló törvényjavaslatot  2014. december 16. 13:56-kor.


Elfogadta 177 igen, 3 nem és 3 tartózkodó szavazattal az Országgyűlés kedden a Hűség falvairól szóló fideszes törvényjavaslatot.

A törvénnyel az Országgyűlés fejet hajt a nyugat-magyarországi területek elszakítása ellen 1921-ben kibontakozó fegyveres küzdelem résztvevői és az 1922. évi népszövetségi döntést kikényszerítő falvak lakosainak bátor magatartása előtt, amellyel kivívták településeik Magyarországhoz tartozását.

Az Országgyűlés Szentpéterfa, Ólmod, Narda, Felsőcsatár, Horvátlövő, Vaskeresztes és Pornóapáti községeknek a Leghűségesebb Falu ("Communitas Fidelissima") címet adományozza.


Felsőcsatár

Horvátlövő

Narda

Pornóapáti

Szentpéterfa

Vaskeresztes

Ólmod

Hűség Napja - Sopron - December 14.

93 éve, ezen a napon népszavazást tartottak. 1921-ben Sopronban hitet tettek a magyar nemzet mellett. Isten áldja a Rongyos Gárdát, amelynek küzdelme lehetővé tette ezt a választást. Legyen példa előttünk az, hogy amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad!

A népszavazás Sopronban 


1921. december 8-án Felső-Sziléziából antant rendfenntartó kontingens érkezett Sopronba, hogy a velencei szerződés értelmében népszavazás döntsön a város és szűkebb környéke sorsáról.
November 23-i keltezéssel Népszavazási Szabályzat látott napvilágot. Ez többek között leszögezte, hogy a népszavazás előbb Sopronban történik meg, majd a következő nyolc falu voksolhat hovatartozásáról: Fertőrákos, Balf, Kópháza, Fertőboz, Nagycenk, Harka, Bánfalva, Ágfalva. A két aktus részeredménye együttesen adja a szavazás végeredményét. A szabályzat 4. pontja értelmében azok a férfiak és nők szavazhattak, akik 1921. január 1-jén betöltötték a huszadik életévüket, a népszavazási területen születtek, ott községi illetőséggel bírtak, vagy 1919. január elseje előtt a kérdéses területen állandó lakóhellyel rendelkeztek, illetve akik 1921. január 1-je óta a kérdéses területen állandó lakóhellyel bírtak. Az 5. pont a Népszavazási Központi Bizottság felállítását adta hírül, a 6. a várost szavazókörzetekre osztotta fel, a 7. pedig a nyolc szavazási bizottság felállításáról tudósított. A 10. pont kimondta, hogy a szavazás titkosan fog történni, míg a 12. pont az osztrák és magyar propaganda tevékenység megtiltását rendelte el. Ez utóbbit egyik fél sem tartotta be.

Október 20-a óta működött Sopronban – osztrákbarát helyi lakosok közreműködésével – az Ödenburger Heimat- dienst nevű propagandaszervezet. Röpcédulák, levelezőlapok nyomtatványok tucatjaival próbálták befolyásolni a szavazásra jogosult lakosságot. Az élénk osztrák agitáció a magyar felet is cselekvésre ösztönözte. Magyar, német, horvát sőt hienc nyelvjárásban írt röplapok feleseltek egymással. A selmeci főiskolások ellenőrző őrjáratokat tartottak. Az osztrák és magyar propagandisták között napirenden voltak az éles szóváltások, sőt a verekedések is.

A nagy háború kitörésének 100. évordulójára emlékeztek Palócország fővárosában


A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom balassagyarmati tagszervezetének és a Jobbik IT balassagyarmati tagszervezetének közös szervezésében a helyi Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság igényes műsorával tisztelegtek a balassagyarmati hazafiak az I. világháború hősei előtt.
A megemlékezés a Hősök terén vette kezdetét ahol Gere József beszélt a balassagyarmati bakákról és ennek kapcsán a 16-os honvéd szobor múltjáról és jövőjéről. A Tormay Társaság előadásában hangzottak el katonadalok és vérpezsdítő hazafias versek, valamint múltidéző visszaemlékezések.  A koszorúzás és a mécsesgyújtás után a megemlékezők csapata a Vitézi Rend kiséretében, I. Világháborús katonai hagyományőrzők vezetésével átvonultak a balassagyarmati katona temetőbe, ahol szintén hazafias versek elhangzása után elhelyezték a megemlékezés koszorúit és mécseseket gyújtottak az I. világháborúban életüket áldozó balassagyarmati honvédek tiszteletére. Zárásként Gere József helytörténész a katonatemető kalandos múltjába vezette vissza a résztvevőket.

További képek alább...

Megemlékezés az I. Világháború 100-ik évfordulóján


Vasàrnap délutàn 16.00-kor az I. Vilàgháború hős harcosaira emlékezünk!
Ünnepi műsort ad a Tormay Cécile Irodalmi Társaság
Megkoszorúzzuk a 16-os honvédek szobrát.
Ezt követően átvonulunk a katonatemetőbe és gyertyagyùjtàssal emlékezünk a 100 éve történt eseményekre, és városunk földjében nyúgvó honvédeinkre.

Civitas Fortissima - 1919 Január 29.

Csehkiverés - A Legbátrabb Város


A háború lezárásának közeledtével az egész Kárpát-medencében baljós, gyilkos szelek lengedeztek. 1000 esztendő vitézségét taposta sárba a proletárok vérgőzös bosszúja, mely a tradíciók legapróbb jeleit is el akarta tüntetni a magyar lelkekből. Ezen időkben 1919 januárjában Nógrád vármegye székhelyén is eljött a szinte elmúlást jelentő pillanat, amikor idegen csizmáktól retteghetett a magyar. Az egész Felvidéken kisebb ellenállásokat leszámítva végigmenetelő cseh légiók sajátjukká akarták tenni Balassagyarmatot is. Mellesleg nem ez lett volna a végállomás, ahogy azt sok korabeli térkép és visszaemlékezés is bizonyítja. A Hatvan, Gyöngyös, Miskolc vonalig akarták kitolni határaikat a csehek.
Balassagyarmaton ezen vészjós időkben sikerült félrerakni a politikai és társadalmi rétegek közti ellenfeszüléseket. Sikerült a haza érdekében a vörös posztókat és kitűzőket eldobni és nemzeti színre cserélni. A város már egy bő hét után jelét adta annak, hogy Palócország Fővárosában nem fognak törött gerinccel aszisztálni az Ipoly völgy sárba tiprásához. Legelőször a város vasutasai érezték az új ország „jótékony” hatásait. Hozzáértő cseh alkalmazottak híján a nógrádi vasutasokat kényszerítették szolgálatba, néha botozás és fenyítések árán is. Emellett a közigazgatás sem akart fejet hajtani az idegen járomba. A vármegyeházán postások, vámosok, tanárok, orvosok, vasutasok és közalkalmazottak százai fogadták meg, hogy nem tesznek esküt a cseh impériumnak. Talán ez a hazafias, feltüzelt gyűlés volt az egyik legfontosabb kiváltója az igazi magyaros ellenállásnak.
A város polgársága és vasutasai is tucatjával, százával rejtették el korábban az eldobált fegyvereket. Ennek tudatában léptek kapcsolatba a városból Magyarnándorba visszavonult katonasággal. Kérve őket a beavatkozásra melyet, kormány szinten tiltottak. Viszont vezetőjük Vizy Zsigmond és a legénység is feltüzelve szándékozott odaütni a cseheknek. Vizy vezetésével szinte az egész Ipoly-völgy mozgósítva lett Rétságtól Litkéig.
Vizy Zsigmond
Az első puskalövések 1919.január 29-e hajnalán dördültek el. Vasutasok és a katonák több csoportra osztva támadták meg a cseh őrségeket a laktanyát és a vasútállomást.
A 16-os és 38-as honvédek hajnali rajtaütése nagy riadalmat okozott a cseh légionáriusok körében. A katonák a csehek megadási jelének megörülve rohantak a laktanya átvételére amikor váratlan és aljas gépfegyvertűz fogadta őket. Ezután a lelkében megtört honvéd egységek visszavonultak a városból.
 Kisebb szerencsével már ekkor magyar kézre kerülhetett volna Balassagyarmat. A nap további részében a postásoktól a vámosokig bezárólag az egész polgárság, a város apraja nagyja  megértette, hogy helyt kell állni ha meg akarnak szabadulni az idegen igától. Polgárőr csoportok járőröztek a város határában és utcáin. Nem hagyhatták hogy akár egyetlen cseh katona is elhagyja a várost vagy oda belépjen. A laktanyát folyamatosan tűz alatt tartották a gyarmatiak. A gimnázium épületéből még a diákok is lőtték az országhódítókat. Ennek meglett az eredménye mert a csehek elhitték, hogy a városban a magyar honvédség uralkodik. A délután folyamán megérkezett az erősítés az Iglói géppuskások személyében. Az ő rohamukra már szinte ellenállás nélkül letette fegyverét a fogságba esett 78 cseh légionárius. Eközben az Ipoly teljes bal partjáról (Dejtár, Drégelypalánk, Őrhalom, Szécsény, Ipolytarnóc, Litke, Rapp)kiverték a helyiek és a honvédek a cseheket. Ipolytarnócon a veterán határvadász tisztek kisiskolásokkal együtt rontottak rá a csehekre. Dejtáron a polgárőrségen és a vasutasokon kívül közel száz falusi ragadott kaszát, hogy megvédje szülőföldjét.


Január 31-én már tömve volt Balassagyarmat katonasággal, a 16-os és 38-as honvédek mellett a városban állomásoztak székely bakák is, akiket ha ráeresztettek volna a csehekre talán ma szabad lenne az egész Felvidék, mivel Losoncon a cseh katonaság már fűtött vagonokban várta a visszavonulást.
1998-ban városi ünneppé nyilvánította a képviselő testület január 29-ét. Majd 2005-ben törvényi szinten is megkapta Balassagyarmat a Legbátrabb Város - Civitas Fortissima elnevezést.

  A hazaszeretet igazi példájaként, pedig az egyik hős halott Czakó Balázs szavait idézzük fel halottaságyáról:
"Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem." 


  Ha a Károlyi éra vörös bitangjaiba csak negyed annyi hazaszeretet szorult volna mint akár egy-egy gyarmati vagy ludányhalászi kisdiákba akkor ma Balassagyarmat helyett Brassó és Trencsény lenne Magyarország egyik határvárosa.

Dobrocsi Lénárd

A csehkiverésről röviden

Eszenyi László visszaemlékezése a csehkiverésről a Trianoni nemzedék című könyvéből.

Az 1918-as esztendő nemcsak az én felelőtlen gyermekkoromra tett pontot az iskolakezdéssel, hanem meghozta az Osztrák – Magyar Monarchia kimúlását is, talán éppen abban a történelmi pillanatban, amikor országunk végre méltóbb helyet szerezhetett volna magának ebben a közösségben. A történelmi események városunk életében is hamarosan érezhetővé váltak.
 A cseh csapatok január első napjaiban már bevonultak a tőlünk macskaugrásra lévő Losoncra és Ipolyságra. Világos volt, hogy ezt a két várost összekötő vasútvonal mentén fekvő Balassagyarmat sem kerülheti el sorsát. A városban csak a decemberben nagy sebtiben felállított munkásőrség és a harcterekről hazatért néhány katona képviselte a fegyvere erőt. Mikor a maroknyi katonaság Magyarnándorra visszavonult, a város vezetősége elvesztette az ellenállás gondolatát.
Január 15-én hajnalban Lauka Gusztáv főhadnagy parancsnoksága alatt 45 cseh katona érkezett vasúton Balassagyarmatra, akiket a város elöljárói szégyenszemre fogadtak a pályaudvaron. A cseh légionáriusok puskalövés nélkül foglalták el a laktanyát. Az ellenállást meg sem kísérlő, nagyrészt öregekből toborzott munkásőrséget és a nemzetőrséget lefegyverezték. Csak néhány rendőr, fogházőr és pénzügyőr maradt a helyén és tarthatta meg a fegyverét. A csehek létszáma az Ipolyon túlról érkező erősítésekkel hamarosan száz fölé emelkedett.

Eredményhirdetés: Díjazottak

Rajzolj te a Legbátrabban! "Hősök és tetteik Nógrád Vármegyében"

A rajzpályázatra beérkezett művek közül:

1.helyezést ért el: Seres Sába 


2. helyezést ért el: Varga Vivien


1 díj: Nemzeti Gyerektáborban való részvétel
http://www.hvim.hu/hir/nemzeti-gyerektabor-2014-ben-is

2. díj: Egy különleges kirándulás a Parlamentben. Sétálj olyan helyeken a "Nemzet Templomában" ahol ritkán lehetséges. Betekintés a színfalak mögé.

Tormay Cécile fiatalkori évei - Az írás és a hazafiság első fénysugarai



Tormay Cécile gyermek és ifjú évei: 

Tormay Cécile 1875. október 8-án született Budapesten, a Fürdő utcai bérház második emeleti lakásán. Már 6 évesen kitűnően zongorázott, nyelveket tanult (angol, német, francia, olasz, latin), festészettel, zenével, irodalommal foglalkozott, külföldön utazgatott, művelte magát. Főként a francia, orosz írók hatottak rá. A gazdag polgári családok gyermekeinek gondtalan életét élte. Szellemidézéseken is részt vett, vonzotta őt a misztikum varázsa. Gyermekkora java részét Daruváron nagynénjénél és Álgyesten nagyanyjánál töltötte. 
 Lapot szerkesztett. 
A gyermeklány első irodalmi terméke egy színdarab volt, mely egy nemes úrfi és egy parasztlány közötti szerelmet mesélte el. 1888-ban írta meg a Hildát, történelmi elbeszélését, mely a gótok és hunok harcába vetítette bele egy szőke lány és barna fiatalember szerelmi románcát. Verseket, meséket is írt, melyek sajnos végérvényesen eltűntek a múlt ködében. Otthon magánúton 1 év alatt 2 évnyi iskolai anyagot tanult meg. Már 14 évesen a felnőtt tanulók között  állami tanítói képesítőt tett az angolkisasszonyok tanintézetében. Született zseni volt, éleslátású, kitűnő megfigyelő, előrelátó, korát minden téren megelőzte. 16 évesen (1891-ben) írta a Diana c. történelmi regényét, mely befejezetlen maradt, és a Szabadságharc utáni emigrációról szólt, szerelmi szállal átszőve. 1892-től jelentek meg nyomtatásban a novellái folyóiratokban.   


Későbbi évek (1893-1917): 
 1892 után Tormay Cécile utazgatott. Járt Németország, Franciaország, Olaszország különböző városaiban. 1900-ban jelent meg első novelláskötete, az Apródszerelem, melyet 1905-ben Az apró bűnök követett. A zsengéken túl, felbukkantak értékes elbeszélések is. 1911-ben, első regényével, Emberek a kövek között, meghódította a külföldet, majd a Monarchiát. 1914-ben jelent meg A régi ház c. regénye, mellyel 1916-ban elnyerte az Akadémia Péczely-díját. Horváth János irodalomtörténész írja e két regényéről, hogy: „Az ezeréves magyar élet egyik legfontosabb történelmi tényét, a fajkeveredés és fajbeolvadás problémáját Tormay Cécile helyezte legtisztább lélektani és költői megvilágításba irodalmunkban. 
A fajok találkozásának megvannak a maguk belső tragédiái, a fajvegyülés csak nehéz lelki vívódások között mehet végbe: az írónő hősei mind az első, mind a második regényében ezt a problémakört világítják meg más környezetben, más megoldással. Nem tézises regény egyik sem, nem oktatás. Tendenciátlan életábrázolás mind a kettő, de gondolkodóba is ejt”. „Az Emberek a kövek között c. könyve, egy karsztvidéki horvát asszony és egy magyar vasutas tragikus szerelmi történetét mutatja be.” „A régi ház lapjain egy pesti német család története épül ki, háttérben a magyar főváros sorsának fordulataival”. Az Emberek a kövek között c. regényből film is készült 1942-ben, Hegyek lánya címmel. A magyar írónők közül Tormay Cécile műveit fordították le a legtöbb nyelvre, 11-re (német, angol, olasz, francia, dán, észt, svéd, norvég, finn, holland, lengyel), amivel abszolút rekorder volt. 

Hősök napja - 2014, Balassagyarmat


Másfél évvel az első világháború kitörése után egyre sűrűbben érkeztek a magyar családokhoz a hősi halálokról, eltűnésekről szóló hivatalos értesítések. Ez motiválta báró Abele Ferenc vezérkari őrnagyot, aki 1915-ben indítványozta, minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Kezdeményezése két esztendővel később emelkedett törvényerőre – „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni”, mondta ki a VIII: törvény –, 1924-ben pedig egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé emelte a május utolsó vasárnapját, a Hősök Emlékünnepét. Melyet a második világégést követő kommunista hatalomátvétel után szimbolikus tartalma miatt betiltottak, s csak a rendszerváltással került be újra a köztudatba.

Légy te is a Legbátrabb Város hírnöke (Egyre több a hírvivője a gyarmati hősöknek)

 Néhány példa a honlapunkhoz elküldött fényképekből:








Új kezdeményezést indít honlapunk!


Aki büszke városára vagy egyszerűen csak csak öregbíteni  szeretné a Csehkiverés hőstettének hírnevét az új lehetőséggel élhet mostantól.
A 4. Legbátrabb Város emléktúrán meglepetésként egy-egy autós matricát osztottunk ki a megemlékezőknek amin a honlapunk címe olvasható. "Szűkebb" körben már akkor meghirdettük ezt az akciót. Most pedig mindenki számára elérhetővé tesszük.
A kezdeményezés részeként azon olvasóink körében akik kiragasztják ezt a matricát és e-mail-ben (legbatrabbvarostura@gmail.com) egy fényképet is elküldenek nekünk a matricáról 3 db ajándékot sorsolunk ki.
A beküldés határideje: 2014 március 31.
A szerencséseket e-mail-ben értesítjük valamint a beküldött képeiket amennyiben hozzájárulnak közzé tesszük.

Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság /Balassagyarmat/

Rövid interjú azokkal akik a dal és a versek fegyverével küzdenek hazánk és a nemzet felemelkedésért, valamint hírét és üzenetét viszik a magyar irodalom legharcosabb és legbátrabb asszonyának szerte a Kárpát-medencében. 

Az utóbbi néhány év történelmi, irodalmi megemlékezéseibe friss színfoltot hozott egy zenészekből, énekesekből, versmondókból álló társaság, akik szívügyüknek tekintik a hazaszeretet tolmácsolását.
 A társaság három tagjával beszélgettünk: László Péter, Táborszki Richárd és Majer Zsolt nyilatkozott.

-IMP: A Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság két szempontból is újdonságot jelent szűkebb régiónk kulturális életében. Egyrészt a névválasztás, másrészt előadásaitok jellege és repertoárja miatt. Milyen körülmények között és milyen szándékkal hoztátok létre a társaságot?
- A Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság 2011. március 26-án alakult a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. A társaság kiadványainak és előadásainak célja Tormay Cécile életének és műveinek bemutatása, népszerűsítése, a kultúra őrzése, ápolása klasszikus, kortárs és saját művek által. az idegenbe szakadt területeken a magyarságtudat erősítése, fiatal tehetségek felkarolása. A társaság László Péter ötlete nyomán jött létre, alapításakor 10 főből állt, ebből hatan mindmáig megmaradtak.

- Miért esett a választás Tormay Cécilre, aki  a mai napig a magyar irodalomtörténet egyik vitatott és támadások kereszttüzében álló alakja?
- Két író neve jött szóba: Szabó Lőrincé és az írónőé. Azért esett utóbbira a választásunk, mert ő mentalitásban közelebb áll hozzánk. Tudtuk, hogy ez miatt lesznek problémák vagy nehézségek, és meg kell harcolni a sikerért, de a döntésünk végleges volt. ...Hiszen Tormay Cécile sok mindenben volt "első" a magyar irodalomban. Ő az egyetlen magyar írónő, akit Nobel-díjra jelöltek, méghozzá kétszer is, 1936-ban és 1937-ben, de halála miatt nem kapta meg a kitüntetést. Ő volt a maga idejében a leghíresebb magyar írónő. Neki jelent meg Magyarországon először novelláskötete könyvalakban, Apród-szerelem címmel. A magyar írónők közül az ő műveit fordították le legtöbb nyelvre, pontosan 11-re (angol, német, olasz, francia, észt, holland, svéd, dán, norvég, finn, lengyel). Ő maga angolul, németül, olaszul és franciául beszélt. S végül, de a mi esetünkben talán a legfontosabb indok: Tormay Cécile ismertette meg Balassagyarmat nevét a világgal, Bujdosó Könyvének köszönhetően. Emlékezetét fellépéseinken kívül is igyekszünk ápolni:  1995-ben helyezték vissza az emléktáblát a házra, amelyben balassagyarmati tartózkodása idején lakott, amit 2011-ben mi koszorúztunk először.

- A társaság jellege és repertoárja is újszerű....

- Célunk az volt, hogy irodalmi társaság legyünk ugyan, de újítva. Azt szerettük volna, hogy ne csak zártkörű felolvasások legyenek, mint más társaságok esetében, hanem lépjünk ki a közönség elé és tudjunk ADNI az embereknek. Friss vérkeringést szerettünk volna vinni az elfásult erekbe, kidomborítva a hazafiságot. Megismertetni a kevésbé ismert szerzőket is, így Sajó Sándort, Szatmáry Istvánt és a többi magyar nemzeti konzervatív írót, akik nincsenek benne a köztudatban. Ez a nehezebb, de szebb út. Új út, melynek mezsgyéjén megőrizzük  a hagyományokat is.
 

A Hazatérés napja 1924. február 15

Nógrádban ahol Balassagyarmaton és az Ipoly mentén húzódó Nógrádi-Front több településén is fegyverrel álltak ellen az ezer éves állam szétszaggatásának, volt idő mikor fegyveres  harcok híján leleményességgel szereztek vissza területeket hazánknak.
Ennek ékes példája a Népszövetség 1923. április 23-ai döntése értelmében, 1924. február 15-én a Nógrád megyei Somoskő és Somoskőújfalu Csehszlovákiától való visszacsatolása Magyarországhoz.


Az 1920-as trianoni békediktátum a Karancs-Medves-vidéken, Salgótarjántól északra, Somoskő és Somoskőújfalutól délre húzta meg Magyarország új határát. Tehát a döntés értelmében Somoskő és Somoskőújfalu is Csehszlovákiához került, a környék számos, jelentős szén- és bazaltbányájával együtt.
Egy különleges, egészen egyedülálló eset folytán azonban e két falu sorsa ezután kivételesen szerencsés módon alakult.
Dr. Krepuska Géza

Történt ugyanis a következő évben, hogy a budapesti antant-bizottság egyik angol tagját, amikor (valami életveszélyes fül- vagy gége-problémával) megbetegedett, a legjobb pesti szakemberhez, Dr. Krepuska Gézához, a Rókus-kórház fül-orr-gégész professzorához ajánlották be. Krepuska Géza (1861−1949) pedig nemcsak hogy Nógrád vármegyében töltötte gyermekkorát, de történetesen éppen azon fővárosi befektetők közé tartozott, akiknek birtoka volt (egy kis bányával együtt) Somoskő-Somoskőújfalu környékén, ahol szerény, virágzó gazdaságot létesített, valamint ahol ásvány- és kőzetgyűjtői szenvedélyének is hódolhatott. Ezért Krepuskát érthető módon nagyon megviselte, mikor a tragikus trianoni döntés következtében még személyes sérelem is érte, hiszen ezáltal „külföldre” került kedves somoskőújfalui birtoka és kedves ismerősei is…

Visszatérve az antant-bizottság tagjára: a beteg eljutott Krepuskához, aki sikeresen meggyógyította az angol tisztet; közben pedig elpanaszolta neki is somoskőújfalui birtoka elvesztésének sajnálatos történetét, és rábeszélte páciensét, hogy jöjjön el vele a korábbi birtokra.
Az angol tiszt elfogadta a meghívást és egy antant-bizottsággal együtt Somoskőújfalura látogatott, ahol Krepuska, valamint a Rimamurányi Vasmű igazgatója (Lipthay B. Jenő) és egy jogi szakértő (dr. Auer Pál) kísérték őket körbe a faluban. Ők javasolták a bizottság tagjainak azt is, hogy próbáljanak meg bárkivel is szóba elegyedni az utcán szlovákul. Meg is próbálták, és bizony nem jártak sikerrel, mivel a lakosok közül senki nem tudott szlovákul. Az antant-bizottság tagjai ekkor döbbentek rá, hogy az elcsatolt település, melyen járnak, egy színtiszta magyar falu!
A látottak, no meg a korábbi kezelésért érzett hála, meggyőzték az antant tisztet és társait, hogy az előbb említett személyek bevonásával tárgyalásokat kezdeményezzenek az elcsatolt Somoskő és Somoskőújfalu helyzetének felülvizsgálatára.
Amilyen felelőtlenül, indokolatlan és meggondolatlan hirtelenséggel csatolták el hazánk nagy részét…nos, azzal szemben e pici területdarabka kérdésének tisztázása viszont annál tovább tartott. A szakértői vizsgálatok, tárgyalások és jogi procedúrák évekig elhúzódtak, de ami a lényeg: 1923-ban megszületett a sokak által elképzelhetetlennek gondolt döntés, miszerint Somoskőt és Somoskőújfalut, valamint a környékbéli bányákat, 1924. február 15-i hatállyal, visszacsatolják Magyarországhoz.
Somoskő és Somoskőújfalu települése bár visszakerült Magyarországhoz, a somoskői vár viszont Csehszlovákia birtokában maradt. Így állt elő az a hosszú évtizedekig tartó abszurd helyzet, hogy ha valaki Somoskőről föl akart menni a falu szélső házától alig ötven méterre lévő várba, annak a legközelebbi határátkelőn át, hatalmas és nehézkes kerülőt kellett tennie ehhez. Azt viszont sikerült még elérniük Krepuskáéknak, hogy a többi, korábban magyar tulajdonú, „csehszlovák oldalon” ragadt bazaltbányákba továbbra is átjárhassanak a magyar bányászok és vámmentesen szállíthassák Magyarországra a kitermelt követ – mindezt azzal az ügyes állítással tudták elérni, miszerint Budapest kövezésére kizárólag a határ túloldalán maradt bányák bazaltköve alkalmas…
Február 15-én megtörtént Somoskőújfalu, Somoskő és a Medves-fennsík egy részének ünnepélyes átadása. A történelem fintora, hogy a hivatalos átadási jegyzőkönyvet a napnak éppen abban a szakában (délután fél ötkor) írták alá, mint 1920. június 4-én a trianoni békediktátumot…Persze a Trianonban az újonnan létrejött csehszlovák államnak jutatott 61 631 km2-nyi magyar területhez képest, ez a kb. 15 km2, amit e két községgel visszaadtak Magyarországnak, igazán csekélységnek tűnik. Ám e falvak esete mégis szívet melengető, és a leleményesség, amellyel sikerült visszatérniük, megtanít minket az ilyen piciny elégtételek s örömök megbecsülésére, és arra, hogy sose veszítsük el a jövőbe vetett hitünket, amivel akár hihetetlennek tűnő célokat is elérhetünk…


1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület közösen elhatározta, hogy 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává” nyilvánítja, és ezt a napot minden évben közösen megünnepelik Somoskőújfalu központjában a Hazatérés-emlékmű parkjában.