Tormay
Cécile gyermek és ifjú évei:
Tormay
Cécile 1875. október 8-án született Budapesten, a Fürdő utcai bérház második
emeleti lakásán. Már 6 évesen kitűnően zongorázott, nyelveket tanult (angol,
német, francia, olasz, latin), festészettel, zenével, irodalommal foglalkozott,
külföldön utazgatott, művelte magát. Főként a francia, orosz írók hatottak rá.
A gazdag polgári családok gyermekeinek gondtalan életét élte. Szellemidézéseken
is részt vett, vonzotta őt a misztikum varázsa. Gyermekkora java részét Daruváron
nagynénjénél és Álgyesten nagyanyjánál töltötte. Lapot szerkesztett.
.jpg)
A
gyermeklány első irodalmi terméke egy színdarab volt, mely egy nemes úrfi és
egy parasztlány közötti szerelmet mesélte el. 1888-ban írta meg a Hildát, történelmi elbeszélését, mely a
gótok és hunok harcába vetítette bele egy szőke lány és barna fiatalember
szerelmi románcát. Verseket, meséket is írt, melyek sajnos végérvényesen
eltűntek a múlt ködében. Otthon magánúton 1 év alatt 2 évnyi iskolai anyagot
tanult meg. Már 14 évesen a felnőtt tanulók között állami tanítói képesítőt tett az
angolkisasszonyok tanintézetében. Született zseni volt, éleslátású, kitűnő
megfigyelő, előrelátó, korát minden téren megelőzte. 16 évesen (1891-ben) írta
a Diana c. történelmi regényét, mely
befejezetlen maradt, és a Szabadságharc utáni emigrációról szólt, szerelmi
szállal átszőve. 1892-től jelentek meg nyomtatásban a novellái
folyóiratokban.
Későbbi
évek (1893-1917):
.jpg)
1892 után Tormay
Cécile utazgatott. Járt Németország, Franciaország, Olaszország különböző
városaiban. 1900-ban jelent meg első novelláskötete, az Apródszerelem, melyet 1905-ben Az
apró bűnök követett. A zsengéken túl, felbukkantak értékes elbeszélések is.
1911-ben, első regényével, Emberek a
kövek között, meghódította a külföldet, majd a Monarchiát. 1914-ben jelent
meg A régi ház c. regénye, mellyel
1916-ban elnyerte az Akadémia Péczely-díját. Horváth János irodalomtörténész
írja e két regényéről, hogy: „Az ezeréves magyar élet egyik legfontosabb
történelmi tényét, a fajkeveredés és fajbeolvadás problémáját Tormay Cécile
helyezte legtisztább lélektani és költői megvilágításba irodalmunkban.
A fajok
találkozásának megvannak a maguk belső tragédiái, a fajvegyülés csak nehéz
lelki vívódások között mehet végbe: az írónő hősei mind az első, mind a második
regényében ezt a problémakört világítják meg más környezetben, más megoldással.
Nem tézises regény egyik sem, nem oktatás. Tendenciátlan életábrázolás mind a
kettő, de gondolkodóba is ejt”. „Az Emberek
a kövek között c. könyve, egy karsztvidéki horvát asszony és egy magyar
vasutas tragikus szerelmi történetét mutatja be.” „A régi ház lapjain egy pesti német család története épül ki,
háttérben a magyar főváros sorsának fordulataival”. Az Emberek a kövek között c. regényből film is készült 1942-ben,
Hegyek lánya címmel. A magyar írónők közül Tormay Cécile műveit fordították le
a legtöbb nyelvre, 11-re (német, angol, olasz, francia, dán, észt, svéd,
norvég, finn, holland, lengyel), amivel abszolút rekorder volt.
