Az idei évben már a fővárosból is szervezett
különbusz indult a Palóc Fővárosba.
Lévén, hogy az egykoron szebb napokat látott nógrádi vasutat manapság
inkább kivéreztetik így a túra kiindulópontjához való kijutást is privát
buszokkal kellett megoldani. Mindezek ellenére ismét nagy létszámot mintegy
110-120 főt mozgatott meg az emléktúra. Csípős hideg várt minket ami a
jelenlegi csonka ország leghidegebb megyéjében nem meglepő. Az égiek rendkívül
szép napsütéses idővel ajándékozták meg a túrázókat. Magasztos érzés volt az ősök nyomdokain járni
a friss hóban, a Cserhát dombjai és völgyei között. Alkalmanként őz pár és
rókák közelében. A hosszú menetelés közben volt időnk megismerni bajtársainkat
és elgondolkozni azon, hogy 1919 januárjában még fegyvert ragadtak a városba
való bevonulás után a honvédek és vérüket áldozták a hazáért és a jövő
nemzedékeiért.
 |
| Kiállítás a túra közben |
Az idei év újdonsága volt, hogy Csesztve felé
tettünk egy kis kitérőt. Ez a festői helyen található palóc kis falu leginkább
az Ember tragédiáját megalkotó Madách Imre kúriájáról vált híressé. Itt meleg
teával és zsíros kenyérrel lett megvendégelve az emlékezők kis hada. Valamint
meglepetésként I. világháborús, Vitézi
Rendi és II. világháborús relikviák , kitüntetések, egyenruhák egész sorát
tekinthette meg a túrázó. Ezt követően már műúton haladt a menet csendőr és
katonai hagyományőrzők vezetésével. Volt aki a korabeli gyarmati polgárok
ruházatát és harci felszereléseit idézte elénk a résztvevők közül. A múltidézés
eme sajátos módja is kezd a túra jelképévé válni és évről évre bővül a korhű
egyenruhák viselőinek száma. A jövendőben ígéretek szerint már a korabeli
vasutas mundérium is képviseltetni fogja magát. Mind a menetoszlopban mind a
városba beérkezvén korabeli katonadalok énekétől volt hangos a vonulás. Ezen
dallamok megpezsdítették az összes résztvevő vérét. Ezúton is köszönjük ezt a
nótát előadóknak. Balassagyarmatra beérve már egyre többen figyeltek fel a
díszes és hangos különítményre. Az embert örömmel tölthette el, hogy még egy
gyermekét babakocsival toló édesanya is csatlakozott hozzánk. Bizonyítva a ránk
hagyott értékek kortalanságát.
A menet mintegy 6 órás túra után érte el a
Balassagyarmati vasútállomást ahol a korabeli harcok is elkezdődtek. Itt Pulay
László a Civitas Fortissima Kör elnöke fogadta a résztvevőket és fejezte ki
háláját a túrázóknak a fáradságos és embert próbáló megemlékezésért. Beszédében
felidézte a balassagyarmatiak összefogásának példáját ami csodákra volt képes
és megkérte a résztvevőket, hogy mindenki vigye hírét e hőstettnek és a Civitas
Fortissima szellemiségének.
Ezután a gyarmati honvédek emlékszobra mellett
elhaladva érkeztünk meg a Huszár-villához ahol Tormay Cécile emléktáblájánál
László Péter a Balassagyarmati Tormay Irodalmi Társaság vezetője idézte meg a
Bujdosó könyv írónőjének szellemiségét és adott méltó keretet az igencsak
elfeledett emléktábla megkoszorúzásához.
Túránk végezetével a városháza falán lévő
emléktáblánál róttuk le tiszteletünket a vasutasok, polgárok és honvédek emléke
előtt. Itt Zagyva Gyula a Hvim alelnöke beszédében említést tett arról, hogy a
gyarmati hősök mind a mai napig nem kerültek a nemzet tudatában arra a megfelelő
helyre mint amit megérdemelnének. Véleménye szerint már régen a tankönyvekben
lenne a helye ennek a történelmi eseménynek. Valamint felhívta a figyelmet a
gyarmati vármegyések alázatos munkájára amivel létrehozták ezt a túrát valamint
hogy, a www.legbatrabbvaros.hu
internetes oldal létrehozásával hírét viszik az egész Kárpát-medencében annak,
hogy voltak akik akartak és mertek is tenni a Trianoni gyalázat ellen.
Gépgaléria a túráról:
http://legbatrabbvaros.blogspot.hu/2013/01/3-legbatrabb-varos-emlektura.html
Hvim Balassgyarmat
