. 1918/19-ben egy pár beavatotton kívül senki sem tudta, és
ha hallotta is, akkor sem vette, vehette komolyan, hogy egy olyan város, mint
Pozsony, ahol a szlovákság arányszáma 17%, (a csehek és szlovákok csak 1930-ban
váltak mesterséges úton többségi nemzetté Pozsonyban, 51%-kal) átkerülhet egy
addig sosem volt, idegen ország területére, méghozzá mint Csehszlovákia
„szlovákiai” részének fővárosa. A pozsonyiak ezért, amikor látták, hogy a
megszállás tartósnak ígérkezik, tiltakozni kezdtek a csehszlovák hatalom ellen.
1919. február 12-ére a pozsonyi munkástanács egy népgyűlést hirdetett a vásárcsarnok elé, amelyet a csehszlovák légiósok parancsnoka engedélyezett is. A magyar zászlók alatt össze is gyűlt egy 10-12 ezres, „Éljen Magyarország!”-ot skandáló tömeg.
A szociáldemokraták által szervezett, szociális jelszavakat is hangoztató tüntetés jóformán még el sem kezdődött, amikor a katonaság tüzet nyitott a tüntetőkre, majd szuronyrohamot intéztek ellenük a Csehszlovák Légió katonai parancsnokának, Riccardo Barecca ezredes tudta nélkül. Az olasz ezredes, amint értesült az eseményekről, a helyszínre sietett hogy visszaparancsolja a kaszárnyába katonáit, de egy Sadloň nevű közkatona puskatussal leütötte. Az ezredes puskatussal történő leütésével utólag a fegyvertelen tüntetőket vádolta a hivatalos jelentés, amely szerint a katonák azért voltak kénytelen használni a fegyverüket, mert a tömeg hógolyóval dobálta meg őket.
1919. február 12-ére a pozsonyi munkástanács egy népgyűlést hirdetett a vásárcsarnok elé, amelyet a csehszlovák légiósok parancsnoka engedélyezett is. A magyar zászlók alatt össze is gyűlt egy 10-12 ezres, „Éljen Magyarország!”-ot skandáló tömeg.
A szociáldemokraták által szervezett, szociális jelszavakat is hangoztató tüntetés jóformán még el sem kezdődött, amikor a katonaság tüzet nyitott a tüntetőkre, majd szuronyrohamot intéztek ellenük a Csehszlovák Légió katonai parancsnokának, Riccardo Barecca ezredes tudta nélkül. Az olasz ezredes, amint értesült az eseményekről, a helyszínre sietett hogy visszaparancsolja a kaszárnyába katonáit, de egy Sadloň nevű közkatona puskatussal leütötte. Az ezredes puskatussal történő leütésével utólag a fegyvertelen tüntetőket vádolta a hivatalos jelentés, amely szerint a katonák azért voltak kénytelen használni a fegyverüket, mert a tömeg hógolyóval dobálta meg őket.
Az
áldozatok névsora
A sortűz 9 halálos áldozatot követelt; 23-an súlyosan, több
mint százan könnyebben megsérültek.
Luntzer Gusztáv,
19 éves munkás;
Albrecht Károly,
21 éves leszerelt tengerész;
Kubesch Vilmos,
17 éves fémipari szakmunkás tanuló;
Kováts György, 28
éves rokkant katona;
Heringes (vagy Haringás)
Ferenc, 37 éves szabómester;
Soós Ferencné, 37
éves városi alkalmazott neje;
Záborszky Gyula,
37 éves hivatalnok;
Skoda János pár
nappal később halt bele a sérüléseibe.
Hubert Károly 14
éves tanulót, az áldozatok temetése napján lőtte le egy cseh katona, amikor az
megkötötte a cipőjét, mert a katona azt hitte, hogy a diák a fenekét mutatja
neki.
