Nagy József(szakaszvezető): 22 éves, szül. Dunapentelén
A legvitézebb Mollináry szakaszvezető, aki az egész háborút végigküzdötte, s éppen készülődött haza ővéihez. Bajatz annyira szerette ezt a derék fiút, hogy amikor jelentették neki halálhírét, magánkívül volt, és hangos zokogással siratta derék katonáját.
Dancsok Ferenc(tizedes): 22 éves, szül. Kecskeméten. A vasútállomás visszafoglalásáért vívott harcban halt hősi halált.
Virág Lajos(őrvezető): 22 éves, szül. Újkécskén. A laktanyáért vívott harcokban kapott halálos sebet és halt hősi halált.
Czakó Balázs(honvéd): 23 éves, szül. Kiskunmajsán. A laktanyában vívott közelharcban Lauka Gusztáv(cseh parancsnok)lőtte revolverrel hasba.
Jeszenszky Kálmán apátplébános visszaemlékezése a honvédek temetésén e képen idézi meg Czakó Balázs vitézségét:
"Gyászoló magyar testvéreim! Sok szépet olvastam a hazaszeretetről s ennek erejéről - híres emberek szájából is hallottam ennek magasztalását - , de egy se tett rám oly mélységes hatást, mint az a pár szó, amit az itt nyugvó hősök egyikének ajkáról hallottam. Ágyához hívatott s mikor a lelkieket elvégeztük, megkérdeztem: Fiam, barátom, nincs-e valami mondanivalód az otthon maradott szüleid számára?”
„Tessék velük tudatni, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.”
Rózsa András(vasutas): 40 éves, vasúti kalauz, elhunyt január 29-én este 9 órakor, koponya és nyaklövés következtében. 1879-ben született, a négy polgári elvégzése után lépett Zólyomban a Máv szolgálatába. Vonatfékező, majd kalauz. 1912-ben helyezték Balassagyarmatra. Mindkét feleségét korán elvesztette. Kislányának a vasutasok országos gyűjtést szerveztek, a pénzt letétbe helyezték, a kislány gyámja pedig Huszár Aladár lett. Szécsényben nevelkedett a Vince-rendi nővérek zárdájában.
Petrovics András(vasutas): 40 éves mozdonyfűtő. Elhunyt január 29-én este 7 órakor, haslövés következtében. 1879-ben született. 1905-ben Balassagyarmaton lépett a Máv szolgálatába. Kisegítő vonatfékező, majd a fűtőházban dolgozott. 1906-ban mozdonyvezetői vizsgát tett, 1912-ben nevezték ki. 1916-ban megszerezte a gőzmozdony segédkezelői oklevelet. Özvegy felesége egyedül nevelte tovább négy gyermeküket.
Vancsó József(bádogos): 28 éves. A hősi halál oka, lőtt seb a hasban, 1919. január 29., délelőtt 12 óra. A temetők illetve a Springa domb környéki cirkálások alkalmával érte golyó.
Havaj József(kőmíves): 26 éves, elhunyt január 29-én délután 15 órakor, Ulcs József cseh birtokos lőtte le amikor Balla Mihály hadnagy és 12 fegyveres társaságában kiment az Ulcs fivéreket elfogni a birtokukra akik számtalan cseh erőszakoskodásért voltak felelősek a város megszállásának idején.
Hrubecz Márton(polgár): 24 éves, evangélikus vallású kőműves segéd. Fejlövésben elhunyt január 29-én délután 5 órakor. A temetők illetve a Springa domb környéki cirkálások alkalmával érte golyó.
Weisz Sándor(polgár): 20 éves izraelita kereskedősegéd / kékkői vendéglős városunk visszavételénél a sebesültek szállításánál kocsijával önfeláldozóan segédkezett, ahol egy cseh golyótól nyakán megsebesült. Akit szülei a kórházból épp azért, mert jobban érezte magát, hazaszállították. Február hó 11-én hirtelen rosszabbul lett s elhunyt.
Sebesültek:
Emődy Sándor, 16-os alhadnagy
Szklenár Pál, 16-os honvéd
Gáspár László, 16-os hadapród
Kemény István, 38-as honvéd
Vojtek János, 38-as honvéd
Boros Lajos, 38-as honvéd
Czike(Csiki) László, 38-as honvéd
Benyák János, 38-as honvéd
Borbély János, 38-as honvéd
Faddi János, 38-as honvéd
Remiás László, vasutas
Gonda János, vasutas
Kalina István, vasutas
Gazsi János, vasutas
Gebhard Mátyás, asztalos
Nemes László, gimnáziumi tanuló
