1919. május 1. csütörtök
Tartózkodva a tények véleményezésétől, csupán az események ismertetésére szorítkozva, - rögzíthető, hogy sem a két világháború közötti korszakban, sem az 1945 utáni kommunista uralom idején szót sem ejtettek ország nyilvánossága előtt a komáromi vérfürdőről.
Ködösek az előzmények. Bécsben élő szlovák kommunista vezetők rábeszélésére járult hozzá a győri diktatórium a Komáromot megszállva tartó csehek elleni fegyveres akcióhoz.
Mayer Lajos győri vagongyári kommunista mérnök makacsul ragaszkodott a vállalkozás végrehajtásához. Ő lett a sebtében riadózott alakulat vezetője. Csupa tizenhét-huszonkét éves fiatalember élén indult el végzetes útjára a különvonat május elsejének hajnalán, még az éjszakai sötétben.
Ködösek az előzmények. Bécsben élő szlovák kommunista vezetők rábeszélésére járult hozzá a győri diktatórium a Komáromot megszállva tartó csehek elleni fegyveres akcióhoz.
Mayer Lajos győri vagongyári kommunista mérnök makacsul ragaszkodott a vállalkozás végrehajtásához. Ő lett a sebtében riadózott alakulat vezetője. Csupa tizenhét-huszonkét éves fiatalember élén indult el végzetes útjára a különvonat május elsejének hajnalán, még az éjszakai sötétben.
A szőnyi pályaudvar előtt - amint a szemtanúk mondják - négy hatalmas mozdony állott és okádta a füstöt. A szél a füsttömeget a szőnyi partról Komárom felé sodorta. Látni alig lehetett, mert a Dunán könnyű köd lebegett. A sötétség, a köd és a füst hármas védelme alatt műszaki katonák csónakon átkeltek a Dunán és a híd aknáihoz vezető gyújtózsinórt elvágták és számos aknát eltávolítottak.
Amíg a tűzszerészek ezt a munkát végezték, a győri munkásfiúk a Duna-partra vonultak és megindult a tanakodás, hogy átmenjenek-e, vagy se. A túlsó partról semmi hang sem hallatszott, mintha az egész város kihalt volna.
Amíg a tűzszerészek ezt a munkát végezték, a győri munkásfiúk a Duna-partra vonultak és megindult a tanakodás, hogy átmenjenek-e, vagy se. A túlsó partról semmi hang sem hallatszott, mintha az egész város kihalt volna.
Pedig április 30-án már cseh intézkedések történtek a Duna túlsó partján, amelyek Komárom visszafoglalását még egy tökéletes haditechnikával felszerelt hadseregnek is csak várostrommal és erős tüzérségi előkészítés után tették volna lehetővé.
A cseh városparancsnok megelőzésként elfogatta a komáromi szervezett munkásokat és a nem megbízható csapatokat kicserélte, a tüzérséget a betörési vonalra és az Erzsébet-szigetre irányította, a Duna-partot pedig teletűzdelte géppuskákkal.
A nagy csendben megindultak a győriek a hídon. Áthaladtak már a híd derekán, még mindig nem hallatszott gyanús nesz, a csapat eleje már a híd végére ért. Az ott álló cseh hídőrség megadta magát.
Már az egész munkássereg átért a híd derekán, a híd túloldalán pedig feltűzött szuronyokkal rohamra készen álltak a vörös sereg bakái.
Egyszerre egy rakéta szállt fel a komáromi oldalon és a következő pillanatban elszabadult a pokol. Megszólalt a cseh tüzérség és vasesőt zúdított a híd elejére és zárótüzet adott le a másik végére, hogy visszafelé elzárja az utat.
A cseh városparancsnok megelőzésként elfogatta a komáromi szervezett munkásokat és a nem megbízható csapatokat kicserélte, a tüzérséget a betörési vonalra és az Erzsébet-szigetre irányította, a Duna-partot pedig teletűzdelte géppuskákkal.
A nagy csendben megindultak a győriek a hídon. Áthaladtak már a híd derekán, még mindig nem hallatszott gyanús nesz, a csapat eleje már a híd végére ért. Az ott álló cseh hídőrség megadta magát.
Már az egész munkássereg átért a híd derekán, a híd túloldalán pedig feltűzött szuronyokkal rohamra készen álltak a vörös sereg bakái.
Egyszerre egy rakéta szállt fel a komáromi oldalon és a következő pillanatban elszabadult a pokol. Megszólalt a cseh tüzérség és vasesőt zúdított a híd elejére és zárótüzet adott le a másik végére, hogy visszafelé elzárja az utat.
Ugyanakkor a Duna-partról megindult a gépfegyvertűz. A hídon rettenetes pánik keletkezett.
A katonai ismereteket nélkülöző tömeg összevissza szaladgált. Többen a tűzben is vissza akartak szaladni a déli partra, ezeket meg az ottani vörösök fejbe verdesték és lelövéssel fenyegettek mindenkit.
Sok embert mindjárt az első gépfegyvertűz eltalált. Ezek közül többen beleestek a Dunába.
A két hídfő között lévő tömeg kitűnő célpontot nyújtott a cseh gépfegyvereknek és a srapneltűznek. Miután vezető nem volt, a tömeg néhány volt katona tanácsára lehúzódott az Erzsébet-szigetre és szétoszlott. A magyar tüzérség közben szintén megszólalt és erősen bombázta Komáromot. A cseh tüzérség egy darabig nem hederített a mi lövegeinkre, hanem gránát- és srapnelesőt zúdított a szigetre.
Fiatal tanoncok, akiknek soha nem volt fegyver a kezében, el-elsütötték a puskát. A következmény csak az lett, hogy a Mannlicher úgy arcul verte őket, hogy a foguk kihullt.
A magyar tüzérség lövegei közben a déli partról telibe találták a cseh muníciós raktárt. Eget verő dörgés rázta meg az egész környéket. Ez volt az a dörrenés, melyet még Győrött ís meg lehetett hallani és lángba borult az egész láthatár.
Nagy tüzérségi párbaj keletkezett, és ez volt a szigeten rekedtek egy részének szerencséje. A híd ugyanis felszabadult a zárótűz alól és meg lehetett kísérelni a visszamenekülést. Azok tehát, akikben volt bátorság és nem nagyon messze távolodtak el a hídtól, csúszva, mászva és szaladva visszafutottak a szőnyi oldalra.A katonai ismereteket nélkülöző tömeg összevissza szaladgált. Többen a tűzben is vissza akartak szaladni a déli partra, ezeket meg az ottani vörösök fejbe verdesték és lelövéssel fenyegettek mindenkit.
Sok embert mindjárt az első gépfegyvertűz eltalált. Ezek közül többen beleestek a Dunába.
A két hídfő között lévő tömeg kitűnő célpontot nyújtott a cseh gépfegyvereknek és a srapneltűznek. Miután vezető nem volt, a tömeg néhány volt katona tanácsára lehúzódott az Erzsébet-szigetre és szétoszlott. A magyar tüzérség közben szintén megszólalt és erősen bombázta Komáromot. A cseh tüzérség egy darabig nem hederített a mi lövegeinkre, hanem gránát- és srapnelesőt zúdított a szigetre.
Fiatal tanoncok, akiknek soha nem volt fegyver a kezében, el-elsütötték a puskát. A következmény csak az lett, hogy a Mannlicher úgy arcul verte őket, hogy a foguk kihullt.
A magyar tüzérség lövegei közben a déli partról telibe találták a cseh muníciós raktárt. Eget verő dörgés rázta meg az egész környéket. Ez volt az a dörrenés, melyet még Győrött ís meg lehetett hallani és lángba borult az egész láthatár.
Rendszertelen volt a menekülés is, mint az egész akció. Sokan az innenső part drótakadályán fennakadtak és a drót összesebezte őket. Ezeket mellettük elszaladó társaik rángatták le és aztán együtt szaladtak tovább. Az Erzsébet-szigeten lévő munkások egy részét azonban nem lehetett értesíteni, hogy meneküljenek.
A délelőtt folyamán szuronyos cseh bakák jelentek meg egy tiszt vezetése alatt a szigeten. Mayer Lajos, a balsikerű kaland legfőbb értelmi szerzője és társai a bozótokban rejtőzködtek. Amikor ráakadtak ezekre, ott a helyszínen rögtön főbe lőtték őket.
Akik menekülni próbáltak, azokat futás közben lőtték agyon.
* * *
A dicsőséges komáromi vérfűrdő visszhangja
Győr parkjaiban, vendéglőiben, a rábaszigeti Radó téren gyanútlanul zajlott a május elsejei népvigalom, amikor délután két és három óra között meghozták a komáromi vérfürdő hírét.
Mivel a tömegnek előzetesen fogalma sem volt a rögtönzött fegyveres vállalkozásról, kétszeres döbbenettel változott hirtelen gyásszá a majálisi jókedv.
Az már csak formális intézkedés volt, hogy a városi direktórium véget vetett a május elsejei ünnepségnek.
A véres komáromi tanácsköztársaság-kalandot igyekeztek a halott vezérre, Mayer Lajosra hárítani, rögtönzésnek minősíteni, holott a városi direktórium vezetői is jól ismerték a szándékot.
A két legfőbb győri bolsevista: Wajdits Béla kormányzótanácsi biztos és Nagy István párttitkár részletesen foglalkozott a bécsi szlovák kommunisták kérésével. Nagy István ez ügyben Budapesten is járt, tárgyalt az akcióról Szamuelyvel, személyes ismerősével.
A tragédia megtörténte után persze minden felelősséget a helyi direktóriumra hárítottak és lemondásra kényszerítették. Mivel pedig a részletek áttekinthetetlen zűrzavara és a váratlan csapás okozta fejetlenség miatt lehetetlenség volt fölmérni a veszteséget, senki nem tudta megmondani, hány ember életébe került a vérfürdő.
Estig csak annyi vált kétségtelenné, hogy óvatos becsléssel is több mint százan meghaltak a csehek által hidegvérrel kitervelt kelepcében.
