Gere József: A szárnyaskerék katonái
Hogyan lett Balassagyarmat a legbátrabb város ?
A Vasúthistória könyvek sorozatban jelent meg a könyv 2002-ben, a MÁV Rt kiadásában.
Ármegjelölés nélkül
Gere József, a MÁV balassagyarmati csomópontjának mérnöke, mint "amatőr"
várostörténész teljes képet ad az 1919-es cseh kiverés eseményeiről, az
abban kiemelkedő szerepet játszott balassagyarmati vasutasok
hősiességéről. Fotókkal, életrajzzal felsorolja azokat a vasutasokat,
akik életüket áldozták, családjukat kockáztatták egy olyan korban,
amikor a harcok kimenetele teljesen bizonytalan volt.
Megvásárolható:
A Máv Nosztalgia Kft. Nyugati pályaudvari boltjában valamint a cég
webshopjában:
http://www.mavnosztalgia.hu/hu/shop/categories/list/2
Pályázatot hirdetett a Tormay Cécile Kör
„90 éves a Napkelet, Magyar Örökségünk.”
Tormay Cécile és lapja — a Klebelsberg Kuno alapította — Napkelet irodalmi és kritikai folyóirat csaknem 70 éve szovjet parancsra, indexre és zúzdába került, s ezzel nemzetközileg elismert művészeink és tudósaink váltak száműzöttekké. A néhány megmentett folyóirat-példányban páratlan értékeink porosodtak a mai napig. Holott a Napkelet — már a szakma által is kimondottan — a Nyugat méltó társa. A Napkelet és főszerkesztője
2012-ben megkapta a Magyar Örökség-díjat.
A Napkelet rehabilitálása, kutatása azonban épp, hogy elkezdődött, így számos szenzációt ígér. Hozzájárul a csonka magyar irodalmi kánon kiegészítéséhez, sőt a teljes magyar kulturális hagyaték jelentős gazdagodásához.
A magas szakmai színvonalú zsűri ezt a célt szem előtt tartva azokat a fiatalokat díjazza, akik az 1923-ban induló — és a 30-as években fénykorát élő — Napkeletet vagy szerzőit, cikkeit kutató, bemutató és népszerűsítő, saját munkát igénylő, eredeti dolgozatokat nyújtanak be. A pályaműveket elsősorban a Napkelet megadott cikkei és témakörei alapján — Klebelsberg szellemiségében — irodalmi igényességgel megírva kell elkészíteni az alábbiak szerint:
Tormay Cécile és lapja — a Klebelsberg Kuno alapította — Napkelet irodalmi és kritikai folyóirat csaknem 70 éve szovjet parancsra, indexre és zúzdába került, s ezzel nemzetközileg elismert művészeink és tudósaink váltak száműzöttekké. A néhány megmentett folyóirat-példányban páratlan értékeink porosodtak a mai napig. Holott a Napkelet — már a szakma által is kimondottan — a Nyugat méltó társa. A Napkelet és főszerkesztője
2012-ben megkapta a Magyar Örökség-díjat.
A Napkelet rehabilitálása, kutatása azonban épp, hogy elkezdődött, így számos szenzációt ígér. Hozzájárul a csonka magyar irodalmi kánon kiegészítéséhez, sőt a teljes magyar kulturális hagyaték jelentős gazdagodásához.
A magas szakmai színvonalú zsűri ezt a célt szem előtt tartva azokat a fiatalokat díjazza, akik az 1923-ban induló — és a 30-as években fénykorát élő — Napkeletet vagy szerzőit, cikkeit kutató, bemutató és népszerűsítő, saját munkát igénylő, eredeti dolgozatokat nyújtanak be. A pályaműveket elsősorban a Napkelet megadott cikkei és témakörei alapján — Klebelsberg szellemiségében — irodalmi igényességgel megírva kell elkészíteni az alábbiak szerint:
A pályázattal kapcsolatos minden hiteles információt — beleértve a pontosító,
kiegészítő tájékoztatást — a Tormay Cécile Kör a
www.tormayc.webs.com honlap „Pályázat” rovatában közli.
www.tormayc.webs.com honlap „Pályázat” rovatában közli.
Címlapon a Legbátrabb város
A balassagyarmati csata és az elfelejtett Ipoly menti harcok hősei címmel múltidéző cikkel hajt fejet a hősök előtt a Gondolkodó magyarok lapja a Karpatia.
Valamint beszámoló a 3. Legbátrabb Város Emléktúráról A Magyar Jelenben
A Nemzeti Ellenállás Lapjában
Beszámoló a 3.Legbátrabb Város Túráról
Január utolsó szombatján 3.-ik alkalommal került sor
a Legbátrabb város emléktúrára. Ezen
esemény lassanként már a Vármegyések egy újabb „intézményévé” kezd válni. Jobb
példát nem is állíthatnánk a mai fiatalság elé mint a „Csehkiverő” hősök
tetteit és alázatukat mind hazájuk mind a közösségük iránt. Hitükben,
hűségükben és bátorságukban is olyan példát mutattak a vörös terror legsötétebb
napjaiban ami által méltán érdemelték ki a korabeli fordításokban még „Legvitézebb
város”-ként elterjedt jelzőt, ahogyan a Civitas Fortissima kifejezést
használták. Tetteik ékes példával
szolgáltak, szolgálnak az akkori kornak és a jövendőnek is, hogy nem kell
mindig a nagypolitikára várni a cselekvéssel. Amennyiben más városok is követik
példájukat és tesznek a magyar föld szétrablása ellen ma kevesebb magyar élne a
gúnyhatárokon túl.
Kié az érdem?
Múltidéző visszaemlékezés 1933-ból.
Ez a
legnehezebb kérdés. Több mint egy évtized múlt el a csehkiverés óta, ez egyedülálló,
páratlan fegyvertény után. Azóta, hogy újra a magyar sorkatonaság őrzi a
várost, s a vidéket, s hogy a magyar katonaság újra tiszta nemzeti alapon áll;
amióta a magyar vasutast, a magyar köztisztviselőt és a magyar munkást nem
idegen hatalom terrorja és fenyegetése űzi kötelességének teljesítésére, változtak
az idők és változtak az emberek. Sokan vannak olyanok, akik akkor Bajatzékban megmentőjüket látták, s ma már felejtenek. Sokan
vannak, akik túlértékelik akkori magatartásukat. Még többen, akik személyi
érdekeket akarnak belevinni az értékes nap egyetemes megnyilvánulásaiba. Ha ez
így folynék tovább, s ha egyes hírlapi megnyilatkozások továbbra is úgy ütnék
agyon egymást, mint ahogyan azt a közelmúltban láttuk, sokan arra
gondolhatnának, hogy itt nem is volt csehkiverés, legenda, mese az egész
történet. Végül pedig mindenki azt mondhatná, hogy egyedül verte ki az
ellenséget, egyedül vette körül a laktanyát, egyedül dobált kézigránátot a
csehekre, s egyedül fogta el a laktanyában lévő 78 csehet.
Legegyszerűbb volna ezt a kérdést
rábízni az olvasó ítéletére, de végeredményben mégiscsak a szemébe kell
nézni ennek a megoldásnak is.
Hogy kié az érdem? Mindazoké, akik e
napon fegyverbe léptek.
A magyar irodalom legbátrabb asszonya
A száműzött Tormay Cécile ( 1875-1937)
Életműve
a mai napig nem került vissza a világirodalomba, a magyar irodalmi kánonba is
csak félig-meddig, noha irodalmi Nobel-díjra jelölték, és 1945-ig érettségi
tételként szerepelt. Írónőnk a század első felének irodalmát - 1918-tól
ráadásul Huxley és Orwell próféciáit is - messze megelőzve
olyan műveket alkotott, melyekkel méltán vívta ki Európa, majd az egész magyar
társadalom csodálatát.
Tormay Cécile valószínűleg
élen jár azon nagyságaink között, akiket a kommunisták felejtésre ítéltek. A
róla szóló vagy vele kapcsolatos számtalan kordokumentum „eltűnt”. A rehabilitáció
azonban új lendületet vett, és a mai nemzedék meg fogja ismerni világhírű
írónőnket, aki 1919-ben Balassagyarmaton és környékén bujkálva vetette papírra Bujdosó
könyve feljegyzéseit.
Tormay Cécile: A bujdosó könyv három részlete
Balassagyarmat, április
17.
Azt
hittem abbamarad ez az írás, többé nem folytatom. De a rossz sors megint
mellettem ment el. Csak rám nézett, még nem kellettem neki. És most itt vagyok.
Meddig? Tovább kell mennem innen is? Vagy itt fognak el?
Az útjaim végét nem látom már. Azt se tudom, hogy az írásom végére magam teszem-e a pontot, vagy valaki más: Mindegy. Ha töredék marad, még a töredék is tanúskodhat. A földomláshoz minden zuhanó rög hozzá tartozik és mindenikben benne van a nagy tragédia.
Az útjaim végét nem látom már. Azt se tudom, hogy az írásom végére magam teszem-e a pontot, vagy valaki más: Mindegy. Ha töredék marad, még a töredék is tanúskodhat. A földomláshoz minden zuhanó rög hozzá tartozik és mindenikben benne van a nagy tragédia.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)