Hűség Napja - Sopron - December 14.

93 éve, ezen a napon népszavazást tartottak. 1921-ben Sopronban hitet tettek a magyar nemzet mellett. Isten áldja a Rongyos Gárdát, amelynek küzdelme lehetővé tette ezt a választást. Legyen példa előttünk az, hogy amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad!

A népszavazás Sopronban 

1921. december 8-án Felső-Sziléziából antant rendfenntartó kontingens érkezett Sopronba, hogy a velencei szerződés értelmében népszavazás döntsön a város és szűkebb környéke sorsáról.
November 23-i keltezéssel Népszavazási Szabályzat látott napvilágot. Ez többek között leszögezte, hogy a népszavazás előbb Sopronban történik meg, majd a következő nyolc falu voksolhat hovatartozásáról: Fertőrákos, Balf, Kópháza, Fertőboz, Nagycenk, Harka, Bánfalva, Ágfalva. A két aktus részeredménye együttesen adja a szavazás végeredményét. A szabályzat 4. pontja értelmében azok a férfiak és nők szavazhattak, akik 1921. január 1-jén betöltötték a huszadik életévüket, a népszavazási területen születtek, ott községi illetőséggel bírtak, vagy 1919. január elseje előtt a kérdéses területen állandó lakóhellyel rendelkeztek, illetve akik 1921. január 1-je óta a kérdéses területen állandó lakóhellyel bírtak. Az 5. pont a Népszavazási Központi Bizottság felállítását adta hírül, a 6. a várost szavazókörzetekre osztotta fel, a 7. pedig a nyolc szavazási bizottság felállításáról tudósított. A 10. pont kimondta, hogy a szavazás titkosan fog történni, míg a 12. pont az osztrák és magyar propaganda tevékenység megtiltását rendelte el. Ez utóbbit egyik fél sem tartotta be.

Október 20-a óta működött Sopronban – osztrákbarát helyi lakosok közreműködésével – az Ödenburger Heimat- dienst nevű propagandaszervezet. Röpcédulák, levelezőlapok nyomtatványok tucatjaival próbálták befolyásolni a szavazásra jogosult lakosságot. Az élénk osztrák agitáció a magyar felet is cselekvésre ösztönözte. Magyar, német, horvát sőt hienc nyelvjárásban írt röplapok feleseltek egymással. A selmeci főiskolások ellenőrző őrjáratokat tartottak. Az osztrák és magyar propagandisták között napirenden voltak az éles szóváltások, sőt a verekedések is.

Hőseink emléke előtt fejethajtva

A nagy háború kitörésének 100. évordulójára emlékeztek Palócország fővárosában

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom balassagyarmati tagszervezetének és a Jobbik IT balassagyarmati tagszervezetének közös szervezésében a helyi Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság igényes műsorával tisztelegtek a balassagyarmati hazafiak az I. világháború hősei előtt.

A megemlékezés a Hősök terén vette kezdetét ahol Gere József beszélt a balassagyarmati bakákról és ennek kapcsán a 16-os honvéd szobor múltjáról és jövőjéről. A Tormay Társaság előadásában hangzottak el katonadalok és vérpezsdítő hazafias versek, valamint múltidéző visszaemlékezések.  A koszorúzás és a mécsesgyújtás után a megemlékezők csapata a Vitézi Rend kiséretében, I. Világháborús katonai hagyományőrzők vezetésével átvonultak a balassagyarmati katona temetőbe, ahol szintén hazafias versek elhangzása után elhelyezték a megemlékezés koszorúit és mécseseket gyújtottak az I. világháborúban életüket áldozó balassagyarmati honvédek tiszteletére. Zárásként Gere József helytörténész a katonatemető kalandos múltjába vezette vissza a résztvevőket.

További képek alább...

Megemlékezés az I. Világháború 100-ik évfordulóján

Vasàrnap délutàn 16.00-kor az I. Vilàgháború hős harcosaira emlékezünk!
Ünnepi műsort ad a Tormay Cécile Irodalmi Társaság. 

Megkoszorúzzuk a 16-os honvédek szobrát.

Ezt követően átvonulunk a katonatemetőbe és gyertyagyùjtàssal emlékezünk a 100 éve történt eseményekre, és városunk földjében nyúgvó honvédeinkre.

Civitas Fortissima - 1919 Január 29.

Csehkiverés - A Legbátrabb Város

A háború lezárásának közeledtével az egész Kárpát-medencében baljós, gyilkos szelek lengedeztek. 1000 esztendő vitézségét taposta sárba a proletárok vérgőzös bosszúja, mely a tradíciók legapróbb jeleit is el akarta tüntetni a magyar lelkekből. Ezen időkben 1919 januárjában Nógrád vármegye székhelyén is eljött a szinte elmúlást jelentő pillanat, amikor idegen csizmáktól retteghetett a magyar. Az egész Felvidéken kisebb ellenállásokat leszámítva végigmenetelő cseh légiók sajátjukká akarták tenni Balassagyarmatot is. Mellesleg nem ez lett volna a végállomás, ahogy azt sok korabeli térkép és visszaemlékezés is bizonyítja. A Hatvan, Gyöngyös, Miskolc vonalig akarták kitolni határaikat a csehek.
Balassagyarmaton ezen vészjós időkben sikerült félrerakni a politikai és társadalmi rétegek közti ellenfeszüléseket. Sikerült a haza érdekében a vörös posztókat és kitűzőket eldobni és nemzeti színre cserélni. A város már egy bő hét után jelét adta annak, hogy Palócország Fővárosában nem fognak törött gerinccel aszisztálni az Ipoly völgy sárba tiprásához. Legelőször a város vasutasai érezték az új ország „jótékony” hatásait. Hozzáértő cseh alkalmazottak híján a nógrádi vasutasokat kényszerítették szolgálatba, néha botozás és fenyítések árán is. Emellett a közigazgatás sem akart fejet hajtani az idegen járomba. A vármegyeházán postások, vámosok, tanárok, orvosok, vasutasok és közalkalmazottak százai fogadták meg, hogy nem tesznek esküt a cseh impériumnak. Talán ez a hazafias, feltüzelt gyűlés volt az egyik legfontosabb kiváltója az igazi magyaros ellenállásnak.
A város polgársága és vasutasai is tucatjával, százával rejtették el korábban az eldobált fegyvereket. Ennek tudatában léptek kapcsolatba a városból Magyarnándorba visszavonult katonasággal. Kérve őket a beavatkozásra melyet, kormány szinten tiltottak. Viszont vezetőjük Vizy Zsigmond és a legénység is feltüzelve szándékozott odaütni a cseheknek. Vizy vezetésével szinte az egész Ipoly-völgy mozgósítva lett Rétságtól Litkéig.

Vizy Zsigmond

Az első puskalövések 1919.január 29-e hajnalán dördültek el. Vasutasok és a katonák több csoportra osztva támadták meg a cseh őrségeket a laktanyát és a vasútállomást.
A 16-os és 38-as honvédek hajnali rajtaütése nagy riadalmat okozott a cseh légionáriusok körében. A katonák a csehek megadási jelének megörülve rohantak a laktanya átvételére amikor váratlan és aljas gépfegyvertűz fogadta őket. Ezután a lelkében megtört honvéd egységek visszavonultak a városból.
 Kisebb szerencsével már ekkor magyar kézre kerülhetett volna Balassagyarmat. A nap további részében a postásoktól a vámosokig bezárólag az egész polgárság, a város apraja nagyja  megértette, hogy helyt kell állni ha meg akarnak szabadulni az idegen igától. Polgárőr csoportok járőröztek a város határában és utcáin. Nem hagyhatták hogy akár egyetlen cseh katona is elhagyja a várost vagy oda belépjen. A laktanyát folyamatosan tűz alatt tartották a gyarmatiak. A gimnázium épületéből még a diákok is lőtték az országhódítókat. Ennek meglett az eredménye mert a csehek elhitték, hogy a városban a magyar honvédség uralkodik. A délután folyamán megérkezett az erősítés az Iglói géppuskások személyében. Az ő rohamukra már szinte ellenállás nélkül letette fegyverét a fogságba esett 78 cseh légionárius. Eközben az Ipoly teljes bal partjáról (Dejtár, Drégelypalánk, Őrhalom, Szécsény, Ipolytarnóc, Litke, Rapp)kiverték a helyiek és a honvédek a cseheket. Ipolytarnócon a veterán határvadász tisztek kisiskolásokkal együtt rontottak rá a csehekre. Dejtáron a polgárőrségen és a vasutasokon kívül közel száz falusi ragadott kaszát, hogy megvédje szülőföldjét.

Január 31-én már tömve volt Balassagyarmat katonasággal, a 16-os és 38-as honvédek mellett a városban állomásoztak székely bakák is, akiket ha ráeresztettek volna a csehekre talán ma szabad lenne az egész Felvidék, mivel Losoncon a cseh katonaság már fűtött vagonokban várta a visszavonulást.
1998-ban városi ünneppé nyilvánította a képviselő testület január 29-ét. Majd 2005-ben törvényi szinten is megkapta Balassagyarmat a Legbátrabb Város - Civitas Fortissima elnevezést.

  A hazaszeretet igazi példájaként, pedig az egyik hős halott Czakó Balázs szavait idézzük fel halottaságyáról:
"Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem." 

  Ha a Károlyi éra vörös bitangjaiba csak negyed annyi hazaszeretet szorult volna mint akár egy-egy gyarmati vagy ludányhalászi kisdiákba akkor ma Balassagyarmat helyett Brassó és Trencsény lenne Magyarország egyik határvárosa.

Dobrocsi Lénárd

A csehkiverésről röviden

Eszenyi László visszaemlékezése a csehkiverésről a Trianoni nemzedék című könyvéből.

Az 1918-as esztendő nemcsak az én felelőtlen gyermekkoromra tett pontot az iskolakezdéssel, hanem meghozta az Osztrák – Magyar Monarchia kimúlását is, talán éppen abban a történelmi pillanatban, amikor országunk végre méltóbb helyet szerezhetett volna magának ebben a közösségben. A történelmi események városunk életében is hamarosan érezhetővé váltak.

 A cseh csapatok január első napjaiban már bevonultak a tőlünk macskaugrásra lévő Losoncra és Ipolyságra. Világos volt, hogy ezt a két várost összekötő vasútvonal mentén fekvő Balassagyarmat sem kerülheti el sorsát. A városban csak a decemberben nagy sebtiben felállított munkásőrség és a harcterekről hazatért néhány katona képviselte a fegyvere erőt. Mikor a maroknyi katonaság Magyarnándorra visszavonult, a város vezetősége elvesztette az ellenállás gondolatát.

Január 15-én hajnalban Lauka Gusztáv főhadnagy parancsnoksága alatt 45 cseh katona érkezett vasúton Balassagyarmatra, akiket a város elöljárói szégyenszemre fogadtak a pályaudvaron. A cseh légionáriusok puskalövés nélkül foglalták el a laktanyát. Az ellenállást meg sem kísérlő, nagyrészt öregekből toborzott munkásőrséget és a nemzetőrséget lefegyverezték. Csak néhány rendőr, fogházőr és pénzügyőr maradt a helyén és tarthatta meg a fegyverét. A csehek létszáma az Ipolyon túlról érkező erősítésekkel hamarosan száz fölé emelkedett.

Eredményhirdetés: Díjazottak

Rajzolj te a Legbátrabban! "Hősök és tetteik Nógrád Vármegyében"

A rajzpályázatra beérkezett művek közül:

1.helyezést ért el: Seres Sába 

2. helyezést ért el: Varga Vivien

 

1 díj: Nemzeti Gyerektáborban való részvétel
http://www.hvim.hu/hir/nemzeti-gyerektabor-2014-ben-is

2. díj: Egy különleges kirándulás a Parlamentben. Sétálj olyan helyeken a "Nemzet Templomában" ahol ritkán lehetséges. Betekintés a színfalak mögé.

Tormay Cécile fiatalkori évei - Az írás és a hazafiság első fénysugarai

Tormay Cécile gyermek és ifjú évei: 

Tormay Cécile 1875. október 8-án született Budapesten, a Fürdő utcai bérház második emeleti lakásán. Már 6 évesen kitűnően zongorázott, nyelveket tanult (angol, német, francia, olasz, latin), festészettel, zenével, irodalommal foglalkozott, külföldön utazgatott, művelte magát. Főként a francia, orosz írók hatottak rá. A gazdag polgári családok gyermekeinek gondtalan életét élte. Szellemidézéseken is részt vett, vonzotta őt a misztikum varázsa. Gyermekkora java részét Daruváron nagynénjénél és Álgyesten nagyanyjánál töltötte. 
 Lapot szerkesztett. 

A gyermeklány első irodalmi terméke egy színdarab volt, mely egy nemes úrfi és egy parasztlány közötti szerelmet mesélte el. 1888-ban írta meg a Hildát, történelmi elbeszélését, mely a gótok és hunok harcába vetítette bele egy szőke lány és barna fiatalember szerelmi románcát. Verseket, meséket is írt, melyek sajnos végérvényesen eltűntek a múlt ködében. Otthon magánúton 1 év alatt 2 évnyi iskolai anyagot tanult meg. Már 14 évesen a felnőtt tanulók között  állami tanítói képesítőt tett az angolkisasszonyok tanintézetében. Született zseni volt, éleslátású, kitűnő megfigyelő, előrelátó, korát minden téren megelőzte. 16 évesen (1891-ben) írta a Diana c. történelmi regényét, mely befejezetlen maradt, és a Szabadságharc utáni emigrációról szólt, szerelmi szállal átszőve. 1892-től jelentek meg nyomtatásban a novellái folyóiratokban.   

Későbbi évek (1893-1917): 

 1892 után Tormay Cécile utazgatott. Járt Németország, Franciaország, Olaszország különböző városaiban. 1900-ban jelent meg első novelláskötete, az Apródszerelem, melyet 1905-ben Az apró bűnök követett. A zsengéken túl, felbukkantak értékes elbeszélések is. 1911-ben, első regényével, Emberek a kövek között, meghódította a külföldet, majd a Monarchiát. 1914-ben jelent meg A régi ház c. regénye, mellyel 1916-ban elnyerte az Akadémia Péczely-díját. Horváth János irodalomtörténész írja e két regényéről, hogy: „Az ezeréves magyar élet egyik legfontosabb történelmi tényét, a fajkeveredés és fajbeolvadás problémáját Tormay Cécile helyezte legtisztább lélektani és költői megvilágításba irodalmunkban. 

A fajok találkozásának megvannak a maguk belső tragédiái, a fajvegyülés csak nehéz lelki vívódások között mehet végbe: az írónő hősei mind az első, mind a második regényében ezt a problémakört világítják meg más környezetben, más megoldással. Nem tézises regény egyik sem, nem oktatás. Tendenciátlan életábrázolás mind a kettő, de gondolkodóba is ejt”. „Az Emberek a kövek között c. könyve, egy karsztvidéki horvát asszony és egy magyar vasutas tragikus szerelmi történetét mutatja be.” „A régi ház lapjain egy pesti német család története épül ki, háttérben a magyar főváros sorsának fordulataival”. Az Emberek a kövek között c. regényből film is készült 1942-ben, Hegyek lánya címmel. A magyar írónők közül Tormay Cécile műveit fordították le a legtöbb nyelvre, 11-re (német, angol, olasz, francia, dán, észt, svéd, norvég, finn, holland, lengyel), amivel abszolút rekorder volt. 

Hősök napja - 2014, Balassagyarmat

Másfél évvel az első világháború kitörése után egyre sűrűbben érkeztek a magyar családokhoz a hősi halálokról, eltűnésekről szóló hivatalos értesítések. Ez motiválta báró Abele Ferenc vezérkari őrnagyot, aki 1915-ben indítványozta, minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Kezdeményezése két esztendővel később emelkedett törvényerőre – „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni”, mondta ki a VIII: törvény –, 1924-ben pedig egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé emelte a május utolsó vasárnapját, a Hősök Emlékünnepét. Melyet a második világégést követő kommunista hatalomátvétel után szimbolikus tartalma miatt betiltottak, s csak a rendszerváltással került be újra a köztudatba.