Sokrétű
programsorozattal ünnepelte csütörtökön a Legbátrabb Város
közössége, hogy kilencvenhat esztendővel ezelőtt az elődök
kiűzték a cseh betolakodókat és egy darabnyi földet megmentettek
a hazának.
Reggel kilenc órakor a
temető katolikus ravatalozójánál didergős, fagyos időben
kezdődött az események sora. Itt a Balassi Bálint Gimnázium
tanulói adtak elő műsort. Fellépett az intézmény énekkara, a
tizenegyedik és tizenkettedik osztályos diákok pedig verses-prózás
formában elevenítették fel a korabeli történéseket. Borenszkiné
Imre Éva igazgató gondolatait a diákönkormányzat elnöke, Nagy
Anna Eszter tolmácsolta a hallgatóságnak. A szónok párhuzamot
vont Balassi Bálint korának törökellenes küzdelmei és a
balassagyarmatiak honmentő harcai között, azzal a különbséggel,
hogy míg a törökök elől sok helyen megfutottak, elmenekültek az
emberek, addig az Ipoly-parti város védelmében összefogtak a
polgárok, vasutasok, katonák – és győzelemmel vívták meg a
létfontosságú ütközetet. Az őket segítő diákok sorában
pedig később híressé vált személyiségek, így Horváth Endre
grafikusművész és Ligeti Lajos orientalista is vezérszerepet
vállaltak a fiatalok irányításában.
Délután egykor, a MÁV
állomáson, a két vasutas hősi halott, Rózsa András és
Petrovics József márványtáblájánál a Szabó Lőrinc Általános
Iskola tanulói emlékeztek. Igazgatójuk, Fábián Gábor
„végigfutott” a cseh betöréstől a betolakodók elkergetéséig
eltelt két hét főbb fejleményein, és idézett például Horváth
Sándor egykori polgármester gondolataiból, kifejezve, hogy a két
világháború közötti korszakban mekkora becsben tartották a
gyarmatiak, a nem is olyan távoli múlt tetteit.
A központi ünnepségen,
a főtéren lévő Civitas Fortissima szobornál előbb Majer Zsolt
adta elő gitáron ez alkalomra írt hazafias dalát, majd Fábri
István szavalta Remenyik Sándor magyarságtudattal „átitatott”
költeményét, illetve énekelt a Balassagyarmati Dalegylet is.
Medvácz Lajos polgármester beszédében hangsúlyozta, az első
világháború forgatagát követően három radikális
rendszerváltás is történt Magyarországon, amelyet hazánk
legnagyobb történelmi tragédiája, Trianon tetőzött be. Ebben a
vészes időkben mutatták meg a balassagyarmatiak hazaszeretetüket,
amikor összefogtak azért, hogy a város magyar maradjon. Ennek az
összefogásnak méltó példája az a kézfogás, amellyel a
szociáldemokrata vasutas vezető Schuch István, és a vármegye
nevében a konzervatív politikus Pongrácz György 1919. január
27-én megpecsételte az együttműködését a csehek kiűzése
érdekében. A polgármester megemlítette a harcok első
halottjának, Czakó Balázsnak utolsó szavait is, amelyben
családjának üzen, hogy szereti őket, de édes hazáját még
jobban szereti. Medvácz Lajos emlékeztetett arra, hogy a gyarmatiak
minden évben felállítják a vitézség kapuját, amikor megidézik
Civitas Fortissima dicső napját. Külön kitért Kamarás József
szerepére: a „csehkiverést” gyermekfejjel átélő férfiú a
rendszerváltás idejétől haláláig vezéralakja volt a Legbátrabb
Város hőseinek emlékét megőrző mozgalomnak.
A központi ünnepség
végén az önkormányzatok, a civil szervezetek, a rendvédelmi
szervek és a különböző intézmények képviselői megkoszorúzták
a Városháza falán lévő emléktáblát.
Nyugat-nógrádi Napok - nyomán
