1919. augusztus 12-én a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság csapatai megszállták a mai Kercaszomor nyugati részét, amely akkor még Szomoróc néven önálló, színmagyar református község volt. Egy évvel később – alig két hónappal a gyászkeretben törvénybe iktatott trianoni békediktátum aláírása után, 1920. augusztus 1-jén – a helyi lakosság a kercai helyőrség Rankay József hadnagy vezette katonáival együtt fegyverrel űzte el a betolakodókat.
Mozgókép a legbátrabb faluból! Kercaszomor hősei előtt kötelesség fejet hajtani!!!
A diadal azonban rövid életűnek bizonyult, a megszállók erősítést kaptak, visszaszorították a kercai határőröket, a felkelésben részt vevő szomoróciak egy részét pedig bebörtönözték, mások a szomszéd falvakba menekültek.
A Határmegállapító Bizottság mégis a helyi lakosság bátor helytállásának hatására döntött úgy Szomoróc sorsáról, hogy az 1922. február 9-én visszatérhetett a megcsonkított ország maradékához.
A községben 1923-tól minden évben megünnepelték február 9-ét a Kerca és Szomoróc határán felállított emlékoszlopnál, valamint az ugyanitt ültetett Tisza István emlékfáknál. Eleink ráéreztek, hogy a világháborút ellenző miniszterelnök meggyilkolása nyitott utat az ország elveszejtésében tevékenykedő erők előtt.
Rankay József 1899. február 8-án született a Máramaros megyei Visken.
1918-ban avatták hadnaggyá. Pár hónapig az I. világháborúban, az olasz fronton harcolt.
1919-ben helyezték Kercára.
1921-ben áthelyezték Jászberénybe. Akkoriban szerezte meg a jogi doktorátusát és léptették elő főhadnaggyá.
1929-ben született egyetlen leánya, Pálma.
1932-ben Szolnokra, majd 1936-ban Miskolcra helyezték át.
1939. márciusában Kárpátalja visszacsatolásával ellátogatott szülőhelyére, Viskre, ahol felszabadítóként ünnepelték.
1940. nobember 1-től a Honvédelmi Minisztérium 8/b. osztályán előadóként dolgozott, elvégezte a törzstiszti tanfolyamot és így őrnagyi rangot kapott.
1941-ben jelent meg könyve: “A tartalékos tiszt jogállása” címmel.
1942-ben a Hovédelmi Minisztérium Elnökségén dolgozott előadóként.
1944. február 23-án indult az orosz frontra. A 24. gyalogezred 24/II. zászlóalj parancsnoka volt.
1944. április 27-i orosz ellentámadás során megsebesült, a munkácsi kórházban feküdt. Hősies helytállásáért lovagkereszttel tüntették ki, alezredessé léptették elő és Visk díszpolgárává avatták. Felgyógyulása után visszatért a Honvédelmi Minisztérium Elnöki Osztályára, ahol zsidó tartalékos tisztek felmentése a munkaszolgálat alól tartozott feladatai közé.
1945-ben áttelepítették a HM-et Passauba, ahol amerikai fogságba esett. Szabadulása után visszatért Magyarországra.
1956. októberében a várható orosz támadásra való tekintettel levélben felajánlotta katonai szolgálatait a Győri Kormánynak. Mikor a Forradalmat leverték, e levél kapcsán le akarták tartóztatni. Tüdőgyulladással befeküdt a budapesti Szent János Kórház Tüdőosztályára, ahol állapotára való tekintettel az orvosok bent tartották. A kórházban könyvet írt a kommunizmus megdöntésének és a magyarság felemelkedésének lehetőségéről. A tüdőosztályon tbc fertőzést kapott.
1961. július 15-én halt meg. Rankay Józsefet a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
